Kiütéses győzelemmel tett pontot a bajnoki idény végére U17-es együttesünk az Alsózsolca vendégeként. A mérkőzésre listavezetőként érkező csapatunk nagy elánnal vágott bele az összecsapásba és mondhatni, már az első félidőben „lerendezte” a meccset. A mai három pont pedig a bajnoki címet jelentette a csapatnak. A Kalász Gábor irányította legénység veretlenül vitte végig a bajnoki idényt, ezen kívül pedig a számok is méltán igazolják, hogy az SVF U17 volt a mezőny legjobb csapata. A legtöbb rúgott gól (153), valamint a levesebb kapott gól (16) is egyértelműen azt mutatják, hogy a legmegfelelőbb helyre került a bajnoki cím.

Rengeteg munka van ugyanakkor ebben, egy csapat egész szezonon át tartó hősies küzdelme, rengeteg felkészülés, kitartás és persze akarat. Az egyik legfőbb tényező azonban az egység, az a közösség, amit ez a csapat az egész idény folyamán képviselt. A játékosok, a vezetőedző és az egyesület valamennyi közreműködő dolgozója rengeteg munkát tett a sikerbe, melynek az eredménye a bajnoki cím.

Gratulálunk minden játékosnak, aki hozzájárult ehhez a sikerhez és Kalász Gábor vezetőedzőnek is, az egész idényen át végzett kiváló munkájához.

BSK Alsózsolca U17 – Sajóvölgye Focisuli U17: 1 – 11 (0 – 10) (Chick ill. Filkóházi, Debreczeni ( 2 ), Zagyva ( 2 ), Kerekes, Angyal ( 2 ), Beregszászi ( 2 ), Herbák)

SVF U17: Répási Gábor (Hegedűs Bálint) – Iski Levente (Herbák Botond), Tóth Ádám, Filkóházi Ádám (Sivák Márton), Debreczeni Sándor (Gulyás Botond), Zagyva Patrik (Csirmaz Levente), Kerekes Benett, Szita Illés, Angyal Péter, Darabos Róbert, Beregszászi Flórián (Árvai Ádám)

Kalász Gábor: „Megcsináltuk! A tavalyi évhez képest óriásit fejlődtek a srácok. A javuló védekezésünk mellett támadásban és az átmenetekben is léptünk előre. Azonban ez semmit nem ért volna, ha hozzáállásban, és mentálisan nem lett volna változás. A Görög edzőtábor után igazi nagy betűs csapat lettek, akik nem ismertek lehetetlent. Szerintem ott fordult át minden. Ősszel nehéz helyzetbe kerültünk, de nem adtuk fel és meg lett az eredménye. Hiába volt kiélezett a verseny végig higgadtnak és nyugodtnak éreztem a társaságot. Ez nagy szó, mert véleményem szerint ez fejleszthető a legkevésbé. Két mérkőzésen voltam teljesen elégedetlen a játékunkkal. Azt hiszem ez 28 mérkőzésből vállalható. Úgy érzem megérdemelten nyertük meg a bajnokságot. Legtöbb rúgott, legkevesebb kapott gól. Veretlenül. Úgy, hogy sajnos 2 mérkőzésünk elmaradt.  Azonban ezek csak számok. Amire sokkal büszkébb vagyok, hogy mi nem cél futballt játszunk. Végig megmaradtunk az alap elveinknél, és a saját játékunk fejlesztésével foglalkoztunk, valamint azzal, hogy a futball technikai és taktikai szegmenseiből minél szélesebb tudásra tegyenek szert, és azt alkalmazzák is meccsen. Mindent ez alá rendeltünk és fogunk a jövőben is. Mindez azonban nem sokat jelent, ha a fiúk közül jó páran pár év múlva nem jutnak el legalább NB-s szintig. A cél mindig is ez. A tehetség már megvan sokukban… A többi rajtuk múlik. Köszönjük a klubnak a hátteret, a szülőknek a támogatást és a türelmet. Dolgozunk tovább, hogy sikeresek legyünk az osztályozón. Köszönöm a srácoknak ezt a 2 évet. Rengeteget tanultam tőlük! Sokkal többet, mint vártam.”