Több korosztályunk számára már véget ért a 2025/26-os bajnoki idény. Szokásunknak megfelelően ezúttal is sorra vesszük csapatainkat és értékelésre kérjük vezetőedzőinket. Érkezzen elsőként az U15-ös gárda mérlegre helyezése, nézzük hogyan látta az idényt Kalász Gábor vezetőedző.

– Miként értékelnéd az U15-ös együttes bajnoki szezonját?

Kalász Gábor: Kiegyenlített bajnokság, fantasztikus ősz, nehézségekkel, de örömökkel teli tavasz. Csapatként és egyénileg is hullámzó teljesítmény. Ötödik hely úgy, hogy a harmadik helyezettel kétszer döntetlent játszottunk, a negyediket pedig mindkétszer megvertük. Két játékos sokszor játszott fel U16-ba, jó teljesítményt nyújtva. Az egyéni fejlődés a magas edzésszámmal rendelkezőknek jónak mondható, de még sokkal jobb is lehetne. Sajnos a tavaszi kisebb edzéslétszám csapatsport lévén őket is visszavetette.

– Miben fejlődött a legtöbbet a csapat ebben az idényben, tapasztalható volt-e jelentős előrelépés az őszi szakaszhoz viszonyítva?

K.G.: Sajnos ez az amiben van hiányérzetem. Nagyon sok hosszabb ideig tartó sérülés és betegség is volt tavasszal, ráadásul több játékosunknál. Legtöbbször nem is az edzéseinken történtek a sérülések. Emiatt nehéz volt tovább vinni azt a fejlődési ívet, amit ősszel elkezdtünk. A tavaszi szezonért nem is tudom elmarasztalni magunkat. Védekezésben sokat fejlődtünk a negyedik legkevesebb gólt kaptuk, támadó játékban azonban megtorpantunk. Még akkor is, ha több gólt szereztünk, mint ősszel és három ponttal is többünk lett. Csapatként azonban nagyon együtt van a társaság, az egymásért küzdést hétről-hétre bizonyították, a nehézségek nagyon megerősítettek minket, élmény velük dolgozni nap mint nap.

– Miként látod a játékosok egyéni fejlődését? Mik azok a területek, amik szerinted a későbbiekben leginkább fejlesztésre szorulnak?

K.G.: Mindenképp a sérülések elkerülése a legfontosabb cél, hogy még komolyabb edzésmunkát tudjunk beletenni a mindennapokba. Akik végig ott tudtak lenni edzésen, azok sokat fejlődtek, a többieknek nyilván hullámzó volt a teljesítményük. Ez természetes.

Legtöbbet fejlődni a kommunikációban, elővételezésben, és scan-ben kell játékosainknak. Ezekkel olyan magas teljesítmény javulás állhat be rövid időn belül egyénileg, mint semelyik másik terület hosszabb ideig tartó fejlesztésével.

– Sikerült-e megvalósítani a kitűzött célokat?

K.G.: Erre a kérdésre két részben válaszolnék. Az ősszel abszolút elégedett vagyok óriásit fejlődtek a srácok minden tekintetben, meglepően színvonalas játékot nyújtottunk. Nagyon fogékonyak voltak az újra. A tavaszt viszont nem tudom értékelni az említett nehézségek miatt. Nagyon szomorú vagyok emiatt, mert sokkal előrébb tartanánk. Ha a csapategységet, elszántságot, akaratot nézzük, azzal a bajnokság végét is ismerve nagyon elégedett lehetek. Külön érdekesség, hogy az utolsó bajnoki után sem álltak le a srácok, és nagyon komoly edzésmunkát végeznek, nem győzöm dícsérni őket. Igazi sportemberek. Ez nagyon pozitív a jövőre nézve! Kár, hogy vége a bajnokságnak. Nagyon jó közösséget alkotunk.

– Milyen volt az edzésekhez való hozzáállás az idény folyamán?

K.G.: Az szerintem sokat elmond, hogy a sérült játékosok is rengetegszer ott voltak edzéseken, hogy ne essenek ki nagyon a mindennapi munkából, és legalább lássák, a munkafolyamatainkat, vagy épp a taktikai elképzeléseket rögzítsék. Sokszor külön kellett kérnem, hogy inkább otthon pihenjenek az utazás helyett. Azt hiszem, így a hozzáállással kapcsolatban egész évben egy panaszom se lehet senkivel kapcsolatban sem. Bízom benne, hogy ez így marad, és egy nagyon komoly nyári felkészülést tudunk véghez vinni.

– Mennyire sikerült átültetni az edzéseken gyakoroltakat a mérkőzésekbe?

K.G.: A játékról való elképzelésük sokat fejlődött, tudatosabban alkalmazzák a tanultakat nyomás alatt is. Mindemellett nagyon kreatívak is srácok. A bajnok vereség nélküli Gödöllő elleni őszi meccsünk volt az, ahol ellenfelünk minden tekintetben dominálni tudott. Tavasszal már játékban ellenük is tudtunk dominálni a mérkőzés egyes szakaszaiban. Ráadásul úgy, hogy az egyik kapusunk mezőnyjátékosként játszott! Teljesen egyenrangúak lettünk velük. Ez egy elég jó visszajelzés volt nekünk, és megerősített minket a munkában. Játékban nem tudott senki huzamosabb ideig felénk nőni, bár természetesen voltak meccsen belüli gyengébb periódusaink. Sose fogytunk el erőben sem a végére, és ez annak fényében, ahogy a tavaszunk alakult ez óriási érték. Elég kiegyenlített a bajnokság.

Nagyon sokszor tudtunk az U16-al közös edzést tartani, ami nagyon hasznos volt a srácok számára. Bár teljesen más összetételű csapat, nagyon motiváló volt számunkra, hogy ők is honnan hova jutottak el játékban és egyéni fejlődésben.

– Milyen volt a kapcsolat a szülőkkel?

K.G.: Nagyon jó a szülői közösség. Nekünk mindig is az a legfontosabb, hogy biztosítsák a gyerekek számára a nyugodt családi hátteret. Akkor edzéseken is sokkal könnyebb helyzetünk lesz. Minden szülőnek a saját gyereke a legfontosabb, de azt gondolom, hogy mindenki reálisan látja, hogy jelenleg melyik játékosunk hol tart. Azért dolgozunk nap mint nap, hogy mindenkiből ki tudjuk hozni a legtöbbet. Jelenleg érzem felőlük a bizalmat, ami nyilván engem is megerősít. Ezúton is köszönöm nekik, az egész évi támogatást a klub és a magam nevében!