Egy hosszú és eseményekkel teli bajnoki idényt követően hazalátogatott Alsószuhai otthonába Nagy Fanni, Magyar válogatott labdarúgó, aki egykor együttesünknél, a Sajóvölgye Focisulinál kezdte pályafutását. Az itthon töltött hetek sem telnek eseménytelenül és munka nélkül a fiatal játékos számára, hiszen a csapata által kiadott egyéni edzésmunkát kell napi szinten végeznie. Ehhez a munkához Fanni az Elek Ákos Sportközpontot is meglátogatta, egy itt zajló edzésnapot követően sikerült beszélnünk a tehetséges labdarúgóval.

– Három évet töltöttél a Sajóvölgye Focisulinál, gyakorlatilag itt kezdődött a labdarúgó karriered, miként emlékszel vissza az itt töltött évekre?

Nagy Fanni: Az itt töltött időről nagyon jó emlékeim vannak. A testvéremmel kezdtem el edzésekre járni a Sajóvölgye Focisulihoz. Olyan alapot kaptam itt a focisulinál, aminek a későbbi pályafutásom során nagy hasznát tudtam venni. Minden edzőtől sokat tanultam, akikkel együtt dolgoztam. Kiemelném a folyamatos támogatást és a szeretetet felém, és az egész csapat felé. A játékosok és a szülők is egy nagyon jó közösséget alkottak, baráti kapcsolat volt a csapattársaimmal a pályán kívül is.

– Mikor jutottál arra a döntésre, hogy profi labdarúgó szeretnél lenni?

N.F.: Ez nem egy konkrét pillanat döntése volt, belecsöppentem itt a labdarúgás közegébe és annyira megtetszett, hogy máig is ezt csinálom.

– Most, hogy hazalátogattál és épp az Elek Ákos Sportközpontban edzettél, miként látod a fejlődést ahhoz képest, amikor te itt játszottál?

N.F.: Amikor én az SVF-nél játszottam, akkor a putnoki létesítmény még nem létezett, mi rendszeresen Múcsonyban edzettünk. Úgy látom, hogy nagyon szépen fejlődik az egyesület, aminek nagyon örülök. Nyomon is követem a Sajóvölgye Focisulival kapcsolatot történéseket, és boldogan látom, hogy nagyon profi körülmények között készülhetnek itt a játékosok. Ez nagy kitörési lehetőség például az olyan kis falvakból érkezőknek is mint én.

– A Sajóvölgye Focisuli után Diósgyőrben folytattad a labdarúgást, mi mondható el erről a korszakodról?

N.F.: Diósgyőrben jött el számomra az a váltás, amikor már leány csapatba kerültem. Oda érkezésem után egy évvel már a felnőtt keret tagja lehettem, ez egy nagyon meghatározó pillanat volt. Szerencsére sikerült hamar beilleszkednem abba a közegbe, ott is nagyon támogató volt a légkör. A vezetőedző is rendszeresen bizalmat szavazott nekem, így minden adott volt számomra ott is a fejlődéshez.

– Milyen érzés volt ilyen fiatalon bemutatkozni a felnőtt női labdarúgás világában?

N.F.: Akkor még nem tartottam olyan nagy dolognak, mint manapság kicsit visszagondolva. A Magyar bajnokságban igazán fiatal az átlagéletkor, így sok kortársammal szerepelhettem együtt. Nagyön örülök viszont annak, hogy hamar alapemberré tudtam válni a klubnál, rengeteg játéklehetőséget kaptam és egy nagyon jó, dobogóért harcoló csapatban sikerült mindezt.

– Innen pedig az ország túlsó végébe vezetett az utad, az ETO FC Győrnél folytattad ugyanis a pályafutásod és értél el nagyon szép sikereket. Milyennek értékeled a Győrben töltött időszakot?

N.F.: Győr volt számomra az a pont, ahol azt mondhatom, hogy igazán felnőtté váltam. Ha a magánéletet nézzük is Győr volt az első olyan állomás, ahol saját lakásba költöztem és egyedül kellett boldogulnom. Úgy gondolom játékosként is sokkal érettebb lettem ott, persze természetesen még mindig van hova fejlődni. Mindig igyekeztem ott is a legjobbamat nyújtani, így szerencsére az ETO-nál is hamar sikerült meghatározó játékossá válnom, második számú csapatkapitánya is voltam a csapatnak. Ott is azt éreztem, hogy támogató a közeg, a stábtól megkaptam mindent ami a fejlődésemet segíthette. Egy nagyon jó társaság állt össze Győrben és ez az eredményekben is megmutatkozott. Nyertünk négy kupát és négy bajnoki ezüstöt, a döntőben sajnos nem sikerült diadalmaskodnunk.

– A kemény munka és a folyamatos jó játék a csapataidban pedig azt eredményezte, hogy a válogatottban is bemutatkozhattál. Milyen érzés a hazádat képviselni egy nemzetközi mérkőzésen?

N.F.: Először is fantasztikus! Végig jártam az utánpótlás válogatottakat, ott pedig folyamatosan az volt a célom, hogy a felnőtt válogatottban is szerepelhessek. 18 éves koromban valóra is vált ez az álom, akkor kaptam először meghívót a felnőtt válogatottba. A bemutatkozásra ugyan egy kicsit várni kellett, de öröm volt minden ott töltött pillanat. Otthon érzem magam a válogatottnál, szeretek ott lenni és nagyon sokat tudok ott tanulni. Minden adott ott is a fejlődéshez, én pedig nagy alázattal és odafigyeléssel végzem a munkám.

– A nyár folyamán pedig egy újabb állomásához érkezik a pályafutásod, hiszen az előző idény osztrák bajnok csapatához igazolsz. Milyen terveid vannak ott?

N.F.: Régi vágyam és tervem, hogy egyszer külföldön is kipróbálhassam magam. Úgy éreztem, most ezt az adódó lehetőséget meg kell ragadnom és élni vele. Kihívásként tekintek rá, szeretném minél hamarabb megszokni az ottani környezetet, felvenni a ritmust és persze nagyon sokat tanulni. Izgatottan várom, mindent meg fogok tenni, hogy ott is szép eredményeket sikerüljön elérni.

– Végül mit üzennél azoknak, akik jelenleg az egyesület fiatal növendékei?

N.F.: Aki szereti a futballt, az csinálja tiszta szívvel. Vannak ugyan áldozatok, amiket meg kell hozni, de mindig mérlegelni kell, hogy az ember miben érzi jól magát. A magam példájából kiindulva én soha nem éreztem ezt kényszernek, mindig szívesen csináltam. A felkészülési időszak azért nem mindig erről az örömről szól, de ezt is meg kell csinálni, ha pedig újra jönnek a meccsek az már a futball szebbik oldala.

A mindössze 22 éves Nagy Fanni kiváló példa lehet mindenki számára, hogy kitartó munkával és kellő céltudatossággal bármi elérhető. A Sajóvölgye Focisuli valamennyi játékosa és stábtagja nevében gratulálunk az eddigi eredményeihez és nagyon sok sikert kívánunk számára az SKN St. Pölten csapatában.

Egyesületünknél már a legkisebbektől komoly koncepció alapján felállított szakmai munka folyik. U7-es korosztályunk élményekkel teli évadon van túl, mely időszak alatt természetesen a fejlődés sem maradt el. A csapat vezetőedzőjét, Csirle Zsoltot kérdeztük.

– Milyen idényt tudhat maga mögött a Sajóvölgye Focisuli U7-es korosztálya?

Czirle Zsolt: Ebben az évadban is igyekeztem mozgalmas, tartalmas és játékos foglalkozásokat tartani az U7-esek számára. Az edzéseken kiemelt figyelmet fordítottam az MLSZ által meghatározott alapelvekre. Főképpen cselezés, labdavezetés és lövések gyakorlása volt a cél. Összességében egy élményekkel teli, fejlődést hozó idényt tudhatunk magunk mögött.

– Sikerült-e megvalósítani az előző nyár folyamán kitűzött célokat?

Cz. Zs.: Ebben a korosztályban minden idény elején a létszámbővítés a legfontosabb célkitűzés. Úgy gondolom, hogy ennek maximálisan megfeleltünk.

– Sikeres volt-e a Totyi foci program, illetve hogy működtek az intézményi kapcsolatok?

Cz. Zs.: A Totyi foci program több szempontból is fontos. Idejekorán megismerkednek a gyerekek a játék alapjaival, javul mozgáskultúrájuk, kognitív képességük.

Az intézményi kapcsolatok megfelelően működtek. Ezeken a foglalkozásokon igyekszünk megszerettetni a focit, ugyanakkor képet kapunk a gyerekek képességeiről is.

– Számos Bozsik fesztiválon is részt vett a korosztály, mi mondható el ezekről?

Cz. Zs.: A Bozsik fesztiválok kiváló lehetőséget nyújtottak a gyerekek számára arra, hogy játékos formában, versenyhelyzetben is kipróbálják magukat. A rendezvényeken való részvétel nemcsak a gyerekek játéktudását, hanem társas kapcsolataikat és szabálytudatukat is fejlesztette.

– Milyen tervek vannak a jövőt illetően?

Cz. Zs.: A következő idényben is szeretnénk folytatni a játékos, élményalapú fejlesztést. Tervben van az edzések struktúrájának további gazdagítása új játékokkal és módszerekkel, külön figyelmet fordítva a mozgásfejlesztésre és az alapvető technikai elemek elsajátítására. Emellett célunk, hogy minél több gyermek számára tegyük elérhetővé a focizás örömét.

– Milyen volt a kapcsolat a szülőkkel?

Cz.Zs.: A szülőkkel való kapcsolat kifejezetten pozitív volt. Támogató, együttműködő hozzáállásuk nagyban hozzájárult a gyerekek fejlődéséhez. Elismerés, és köszönet érte!

A jövőben is fontos számunkra, hogy ilyen bizalommal és partnerséggel dolgozhassunk együtt.

Pozitív időszakot tudhat maga mögött U8-as együttesünk. Szakonyi Zsolt tanítványai az edzéseken végzett fejlesztésen kívül rendszeres résztvevői voltak a Kazincbarcikán megrendezett Bozsik tornáknak is. A szezonról a csapat vezetőedzőjét kérdeztük:

– Milyen idényt tudhat maga mögött a Sajóvölgye Focisuli U8-as korosztálya?

Szakonyi Zsolt: Úgy gondolom sikeres időszakot tudhatunk a hátunk mögött. Az elmúlt közel egy év alatt 20 fő körüli létszám jellemezte az U8-as csapatot, ebben az átjárhatóság miatt U7 és U9-es korcsoportból is edzettek nálunk gyerekek.

– Sikerült-e megvalósítani az előző nyár folyamán kitűzött célokat?

Sz.Zs.: Igen, a korosztályra jellemző képességeket és készségeket sikerült elsajátítani, összességében tíz fő az, aki érett lesz a jövő szezonban a magasabb szinten való versenyzésre.

– Hogy működtek az intézményi kapcsolatok?

Sz.Zs.: Az intézmények közötti kapcsolat elsősorban az intézményi Bozsik program keretében csúcsosodott ki, innen örömmel mondhatom, hogy sikerült igazolni is az SVF egyesületébe. Tanárként a Serényi László Általános Iskola alsó tagozatos tanulóinak a képességeivel is tisztában vagyok, így az arra érdemesek szintén a klubnál fociznak.

– Számos Bozsik fesztiválon is részt vett a korosztály, mi mondható el ezekről?

Sz.Zs.: A kazincbarcikai körzetközpont szervezésében megvalósuló Bozsik egyesületi program keretében versenyeztünk az U9-es korosztályban. Ez az időszak átmeneti, összességében egy évvel kisebbek voltunk, de lehetőség adódott olyan gyerekek szerepeltetésére, akik később érnek az U9-es tehetség központi versenyrendszerbe.

– Milyen tervek vannak a jövőt illetően, illetve milyen volt a szülőkkel a kapcsolat?

Sz.Zs.: A szülőkkel való kapcsolat ideális volt. A Szabó József kollégám segítségével végzett munkáról az évad folyamán csak pozitív visszajelzést kaptunk. A jövő évad célja továbbra is tömeg bázis kiépítése, a gyerekek klubnál való megtartása, a csapatszellem kiépítése.

Kimagasló év van U17-es csapatunk mögött, akik veretlenül nyerték meg a bajnoki idényt, aztán pedig sikerrel vették a két körös rájátszást is, így magasabb osztályba jutottak. Az együttes vezetőedzőjét, Kalász Gábor kérdeztük a 2024/2025-ös bajnoki évadról.

– Nagyszerű idényt tudhat maga mögött az U17-es csapat, hiszen sikerült bajnoki címet nyerni. Miként értékelnéd az együttes bajnoki évadját?

Kalász Gábor: Az idény értékelésénél sokkal inkább azt vesszük figyelembe, hogy miben sikerült fejlődnünk vagy éppen hány játékos tudott érdemi alapon felsőbb korosztályokban, vagy akár a nagy csapatnál játszani, esetleg épp edzeni. Ebből a szempontból nagyon sikeres év van mögöttünk. Az, hogy ez ilyen eredménnyel párosult külön öröm számunkra. A tavalyi évben egy mentálisan kevésbé erős csapat voltunk mint idén. Az életkori sajátosság miatt persze általában úgy tapasztaltuk, hogy ilyen idős korban ez be szokott következni. A nyári görögországi edzőtábor azonban mindent megváltoztatott és már a felkészülésünk elején észrevettem, hogy szinte teljesen kicserélték a társaságot. Nagyon kemény nyári alapozást csináltunk, ahol szinte kizárólag felnőtt csapatok ellen játszottunk edzőmeccset. Helyezést illetően nem fogalmaztunk meg célokat, arra törekedtünk hogy javítsuk azokon a szegmenseket, amiben az előző szezonban gyengébbek voltunk, mutassunk meg minél többet abból amiket edzésen gyakorolunk. A legnagyobb fókuszt a védekezésünk stabilizálására fordítottuk, mert labdakihozatalban, támadás építésben, és védekezésből támadásba átmenetben már az előző szezonban is a bajnokság legjobb csapata voltunk. Ebben a szezonban 28 lejátszott mérkőzésből egyszer sem szenvedtünk vereséget és két olyan mérkőzés volt, ahol olyan teljesítményt nyújtottunk, ami nem azt mutatta amire képesek vagyunk. A tavalyi bajnokságban 50 gólt kaptunk idén összesen 16-ot! Azt gondolom a bajnokság egészét nézve ez teljesen vállalható.

– A bajnoki siker plusz 4 mérkőzést jelentett számotokra, hiszen a feljutáshoz osztályozó mérkőzéseket kellett játszani. Az első körben mondhatjuk simán jutottatok tovább, a második viszont egy parázs összecsapás volt. Miként láttad te az osztályozó mérkőzéseket?

K.G.: Sem a játékosoknak, sem pedig nekem nem volt tapasztalatom abban, hogy egy ilyen oda-visszavágós párharcot miként kell menedzselni. Aki ismer az tudja, hogy nem szeretek felkészületlenül semmilyen feladat elé sem állni, úgyhogy megpróbáltunk minden információt begyűjteni annak érdekében hogy sikeresek lehessünk. Az ellenfelünk játékának feltérképezése helyett azonban sokkal inkább a saját stílusunkat szerettük volna ráerőltetni ellenfeleinkre. Nem könnyítette a dolgot az sem, hogy ez egy dupla osztályozó volt, így 6 napon belül 3 összességében pedig 11 napon belül 4 mérkőzést kellett játszanunk. A fiatal szervezet általában gyorsabban regenerálódik, azonban ez ilyen melegben ennek ellenére is óriási terhelés volt. A Kiskunhalas elleni idegenbeli mérkőzésen szenzációsan, mondhatni tökéletesen játszottunk és a csapat három gólos előnyt harcolt ki. Az első komolyabb nyári hőségben zajlott le a mérkőzés, ami azonban eléggé megviselte a srácokat. Helyzetünkön a 700 km-es utazás sem segített. Ennek ellenére abban hibáztam, hogy bár sok variációs lehetőségem nem volt, a biztos továbbjutás/pihentetés helyett a visszavágón is arra törekedtem, hogy minél színvonalasabb játékot játszunk. Bár három góllal itthon is nyertünk, azonban itt már egy gyengébb mérkőzést produkáltunk. Ez volt az első olyan pont, amikor rájöttem arra, hogy az általunk képviselt minőségi futball, nem biztos hogy működni fog és a továbbjutás érdekében picit a saját elveinket is fel kellett adni. Mivel nagy volt a flow, az edzések is jól mentek, így nem vettem észre, hogy néhányan nagyon elfogytak erőben. A sok sérülés/ betegség miatt volt egy mag, akik hiányzás nélkül végig tolták az évet és az alsóbb és felettünk lévő korosztályban is besegítettek. A hétköznapi mérkőzés után a hétvégén Budapestre utaztunk ahol még melegebb időben kellett játszanunk. Azt gondolom, hogy egy ideig kontrolláltuk a találkozót, azonban 2-1-nél olyan elképesztő hibát követett el a játékvezetői hármas, amilyet még labdarúgó pályafutásom során nem tapasztaltam meg, de még tévében sem láttam. Ez olyan szinten leütötte a társaságot, hogy a bajnokság és a rájátszás addigi pontjáig mutatott figyelem és koncentráció érthető módon elszállt. Kiemelném azonban, hogy ellenfelünk sportszerű, jó focit játszó, erős csapat volt és jó mérkőzést játszott azon a találkozón. Ez úton is gratulálok nekik, úgy gondolom hogy osztályozóhoz méltó párharcot vívtunk. Aznap jobban is játszottak nálunk. A hazafelé úton azonban eldöntöttük, hogy az egész évi munkát egy sikerrel kell befejeznünk és ha mindent a terv és legjobb tudásunk szerint csinálunk, akkor nem lehet kérdés, hogy melyik csapat fogja kivívni a feljutást. Már ott elterveztem mindent amit a hátralévő öt napban szerencsére sikerült is megvalósítanunk. Ez úton is újból szeretném megköszönni a klubnak, hogy vasárnap több ezer ember előtt ünnepelhettük meg a bajnoki címünket. Ez is kellett a sikerhez, mert abban a pillanatban már azt láttam, hogy a srácok is kezdik elhinni azt, hogy a képességeik alapján ez egy abszolút elérhető dolog. Aztán eljött a visszavágó napja, amit azt kívánom, hogy legalább egyszer az életében minden sportember éljen át. Tisztában voltunk vele, hogy szerencsére győzelmünk még sok lehet, ilyen nagy fordítások, azért elég ritkák egy pályafutás során. Nem gondolom, hogy ennél többet tehettünk volna egy sikeres mérkőzés érdekében. Ment a matek 0-24-ben….

– Hogy látod, mi az amiben a csapat a legnagyobbat fejlődött, kérdezhetném úgy is, hogy mi a siker titka?

K.G.: Ezt már többször is elmondtam, hogy mentálisan fejlődtünk a legtöbbet, valamint a tavalyi év nagyon gyenge védekezését sikerült stabilizálniuk és olyan játékosok alkotják a kereket, akik több poszton is bevethetőek. Úgy gondolom ez számukra a későbbi pályafutásuknál nagy érték lehet. Edzés minőség, taktikai fegyelmezettség, valamint az, hogy ez a csapat bár közhelynek hangzik, de egy nagy család lett. A csapat nagy része pihenő időszakban együtt fog menni nyaralni is.

– Ha megnézzük az eredményeket, akkor láthatjuk, hogy a játékosaid a kiélezett derbiken is higgadtak és erősek tudtak maradni, nagy fókuszt fektettetek a mentális felkészülésre?

K.G.: Azt bárki előtt vállalom, hogy a bajnokságban a legszebb focit mi játszottuk. Azonban voltak jól felkészített csapatok, akik ellen tudtuk hogyha mi maradunk végig nyugodtabbak, higgadtabbak akkor sikeresebbek lehetünk. A fontos mérkőzéseken is tudtunk dominálni, és sokszor csalóka volt a számszerű eredmény. Számomra is meglepő azonban, hogy a srácok milyen fókuszáltan és nyugodtan hozták le ezt az évet, így a legnehezebb pillanatokban pont erre támaszkodtunk. Véleményem szerint, ha a mai világban egy utánpótlás edző nem jó pedagógus, akkor hosszú távon sok játékost elveszít a labdarúgás miatta. Ezt nem igazán engedhetjük meg magunknak. Így nálam mindig is fontos szerepet kap a mentális felkészítés, és úgy gondolom, hogy edzőként ez az egyik legjobb tulajdonságom. Több mint egy évet voltunk veretlenek, és hazai pályán továbbra is tavaly május óta minden mérkőzésüket megnyertük. Összesen három gólt kaptunk hazai pályán! Összesen négy gólt kaptunk az első félidőben! 28 mérkőzésből 21 találkozón nem kaptunk gólt! Valamint 31 gólt szereztünk a 80. perc után! Annak ellenére, hogy egész bajnokság során összesen csak három döntetlenünk volt összesen négy pontra voltunk lemaradva az akkori elsőtől. Azt, hogy ma itt tartunk, annak az egyik kulcsa a mentális fejlődésünk kimaxolásában keresendő. Természetesen a helyén kezeljük a teljesítményünket és mi vagyunk a legnagyobb kritikusai saját magunknak, de ezek a számok bármilyen bajnokságban jól mutatnak. Bár mindig is maximalista voltam, de úgy gondolom, hogy ebben a szegmensben csúcsra értünk. Ebben a tekintetben beértük a nagy sikereket elérő 2007-es korosztályunkat. Mentálisan csütörtöktől meg pláne nincs erősebb csapat nálunk.

– Fontos hangsúlyt fektet a focisuli az egyéni fejlődésre, miként láttad ebben a tekintetben a játékosaid az idény folyamán?

K.G.: Egyéni fejlődés tekintetében mindenképpen pozitív változást hozott az, hogy minden edzésen nagyon nagy hangsúlyt fektettünk a technikai képzésre, ugyanis taktikailag nem lehet fejleszteni egy játékost, ha a technikai fejlettsége/képessége nem jó. Nyilván óriási segítség volt a TALENT képzés is, ahol a korosztály legjobbjai edzhetnek, valamint az, hogy néhányan minden héten többször is a felnőtt csapattal tréningeztek. Több játékos is volt, aki a csapat edzésein kívül, egyénileg is képezte magát ami a komoly fejlődéshez elengedhetetlen. Sokan egész bajnokság során kiemelkedő, átlag feletti teljesítményt nyújtottak. Ez azért nagy dolog. Azonban sajnos voltak játékosok, akik a sérülések és a betegségek miatt ki-kiestek a ritmusból. Szerencsére azonban legtöbbször gyorsan utolérték magukat.

– Milyen volt a kapcsolat a szülőkkel, illetve kik voltak azok, akik nagyban hozzájárultak a sikereitekhez?

K.G.: Mivel tavaly is majdnem ugyan ezeket a feltételeket kaptuk a klubtól és a szülőktől, így úgy gondolom, hogy legjobban a játékosaink saját magunk járultak hozzá a fejlődésükhöz és a sikereikhez/ sikereinkhez. Amennyiben egy sportoló nem fogja fel, hogy a körülötte lévők mindent megtesznek azért, hogy minél többet fejlődjenek, akkor a külső segítség semmit nem fog érni. A mi klubunk esetében ráadásul azt se felejthetjük el, hogy rengeteg játékos vállalja a napi több óra beutazást is. Ez úton is köszönjük nekik, hogy ezt vállalják és bíznak abban, hogy jó helyen vannak, jó úton járunk. Természetesen minden szülő azt szeretné, hogy a gyermeke minél többet fejlődjön. Nyilván az is fontos számukra, hogy egy befogadó támogató közösségben nevelkedjenek, mint ember és mint sportoló. Az is természetes, hogy minden szülő azt szeretné, ha a mérkőzéseken sok lehetőséget kapna gyermekük. Mivel tehetségközpont vagyunk egyre jobban figyelünk arra, hogy csakis olyan játékosok kerüljenek hozzánk, akik az emberi és a sportban nyújtott teljesítményük alapján megérdemlik hogy egy ,,B,, szintű Akadémia tagjai legyenek. Valamint vállalják a rendszeres edzéseket, és hisznek a munkában. Így a srácok elég közel vannak egymáshoz teljesítményben. Mint minden csapatnál, nálunk is voltak olyan beszélgetések a játékosokkal és a szülőkkel, ami alapján kaptak egy képet arról, hogy hol tartanak fejlődésben. Már az évzárón is megköszöntem a szülőknek, és itt is megteszem, hogy hagytak engem/minket nyugodt légkörben dolgozni, hogy sosem éreztem nyomást egyik szülő részéről sem. Összességében mindig elfogadták a döntéseimet és meg is értették, hogy mely döntéseket miért hozok. Mivel anno pont ezzel a korosztállyal kezdtem el az edzői pályafutásomat és értünk el komoly sikereket / többük azóta akadémiákon, felnőtt csapatban játszik, ezért jól ismernek, úgyhogy ilyen szempontból sok újat nem mutattam nekik ebben az évben sem. Hiszek a következetességben és a kiszámíthatóságban. A klubbal és a szülőkkel azon dolgoztunk folyamatosan, hogy a hullámvölgyek, amik akár sérülés vagy betegség miatt előjöttek a srácoknál, azok minél rövidebbek legyenek. Mindenkinek voltak nagyon-nagyon jó periódusai, amit viszont igyekeztünk minél hosszabbra kitolni. Ezt egymás nélkül nem lehet, csakis közösen. Azt gondolom a siker egyik titka talán ez, mert nagyon sok komoly sérülésünk vagy éppen betegségünk volt az évben. Ráadásul úgy, hogy a sérülések nem a csapatunk edzésein vagy mérkőzésein történtek. A csapat érdekében bármilyen kérésem volt a szülők, vagy a klub felé, azt kivétel nélkül mindig megadták nekünk, úgyhogy az eredményesség és a fejlődés mindannyiunk sikere. Bár nem főállású edzőként nagyon nehéz menedzselni időben, térben, fizikailag, szellemileg, hogy az iskolában és a klubnál is maximális teljesítményt nyújtson az ember, de úgy érzem a kettő egészen jól kiegészíti egymást és a fáradságot leszámítva, rengeteget tudtam én is fejlődni. Szerencsére a Sajóvölgye Focisuli eljutott egy olyan szintre, hogy a képzések és a szakmai elvárások miatt folyamatosan arra készteti az embert, hogy fejlődjön és ne elégedjen meg azzal ami van. Amennyiben ezeket valaki vállalja, akkor a jelenleg jól működő dolgokat is még magasabbra szintre emelheti. Ezért dolgozunk, azonban ehhez az is kell, hogy a most következő szünetet is megtöltsük tartalommal! Ugyanezt üzenem a srácoknak is, elképesztően sokat dolgoztatok az szezonban. Jöhet a jól megérdemelt pihenés mert megérdemlitek, most ennek van itt az ideje!!!

Minden szempontból eseménydús idény van a Sajóvölgye Focisuli mögött. Korosztályos csapataink rendre sikeresen teljesítették a szezon előtti célkitűzéseket, sőt bajnoki címet és feljutást is ünnepelhettünk, mint ahogy felnőtt együttesünk számára is sikerült az osztályváltás. A munkával teli évről Elek Ákos sportigazgatót kérdeztük.

– Mint a Sajóvölgye Focisuli sportigazgatója, miként értékelnéd a magunk mögött hagyott szezont?

Elek Ákos: Érdekes és tapasztalatokban gazdag szezonon vagyunk túl. Mélyebb elemzésekbe a korosztályaink tabellán elfoglalt helyezését illetően nem mennék bele, mert elsődleges célunk nem csapatot, hanem játékost nevelni. Természetesen a gyerekeket próbáljuk minden edzésen és mérkőzésen arra sarkalni, hogy tegyenek meg mindent a győzelemért, de sem a játékosaink, sem pedig az edzőink munkáját nem a tabellán elfoglalt helyezés alapján ítéljük meg. Elsődleges célunk a játékosainkat olyan szintre fejleszteni, hogy ha felfigyel rájuk egy-egy akadémia ott is megállják a helyüket. A mögöttünk hagyott szezonban a gyerekek képzése mellett tovább folytattuk az edzők belső képzését is, ennek keretében Bene Ferenc pro-licences edző, illetve Poós Miklós coach tartott egy-egy előadást edzőinknek. Örömteli, és kiemelten fontos számunkra, hogy a BioTechUSA-val korábban kötött szerződésünket sikerült újabb egy évvel meghosszabbítani.

– Hogy látod, mi az amiben a legnagyobb fejlődésen ment át a focisuli?

E.Á.: Ha azt vesszük, hogy a focisuli státusza tehetségközpont, akkor azt kell mondjam, hogy mind infrastruktúrában mind pedig humánerőforrásban közel vagyunk a maximumhoz. Az elmúlt évekhez képest nagyobb változás volt, hogy különféle fizikai és technikai teszteknek vetettük alá a gyerekeket annak érdekében, hogy különböző adatok mentén is figyelemmel tudjuk követni a gyerekek fejlődését, ezáltal össze tudjuk hasonlítani az akadémiákon elvárt szinttel az eredményeiket. Az elmúlt szezon talán legnagyobb sikere, hogy az Ózd -Sajóvölgye felnőtt csapata a következő szezont az NBIII-ban kezdheti meg, mindezt többnyire olyan játékosokkal akik a focisuliban nevelkedtek. Fontos, hogy a gyerekek vagy a szülők láthatják azt, hogy ha valaki nem kerül el akadémiára 13-14 évesen, attól még az útjuk nem ér véget és adva van a lehetőség, hogy jelen pillanatban egészen NBIII-ig jussanak, de természetesen ettől merünk nagyobbat is álmodni. Itt szeretném megköszönni az ÓAM Ózdi Acélművek kft támogatását. Hálás vagyok azért, hogy velünk együtt hittek abban, hogy sikeresek lehetünk, támogatásuk nagyban hozzájárult csapatunk sikeréhez.

– Külön szívügyednek tekinted a Talent programot, amelyből ebben az idényben 15 került megtartásra. Milyennek láttad az idei munkát?

E.Á.: Öröm volt látni azt, hogy a közel másfél évvel ezelőtt indult programban mind a gyerekeink mind pedig az edzőink mennyit fejlődtek. A tapasztalatok alapján a jövőben lesz némi változás az edzések felépítését illetően, illetve szeretném, hogy az edzések számát növeljük, amellett, hogy odafigyelünk arra is, hogy a gyerekek ne legyenek túlterhelve a különböző elfoglaltságok miatt.

– Mik a jövő célkitűzései, a nyári időszak legfontosabb feladatai?

E.Á.: Az első és legfontosabb, hogy a gyerekek korosztályváltáson mennek keresztül, ebből kifolyólag ki kell alakítaniuk a csapatokat és a hozzájuk tartozó edzőket. Össze kell állítanunk a következő félév programját. Alapvető cél, hogy azt a munkamorált és minőséget, ami eddig is jellemzett minket fenntartsuk és a lehetőségeinkhez képest lépjünk előre. Nagyobb előrelépést jelenteni a focisuli életében, ha rendelkeznénk konditeremmel és egészségügyi háttérrel, azonban addig tudunk nyújtózkodni ameddig a takarónk ér. Szeretném, hogy a jövőben jobban kihasználjuk a Szlovák határ közelségét és a határmenti tehetséges gyerekekből egyre több jönne hozzánk, velük is növelve a csapatokon belüli versenyszellemet.

Június 19-én a szezon utolsó tétmérkőzéséhez érkezett a Sajóvölgye Focisuli. Az Elek Ákos Sportközpontban az U17-es csapatra várt az idényzáró megmérettetés, mégpedig a Griff & Bulls SE elleni rájátszás visszavágója.

Három gólos hátrányból várta a csapat a visszavágót, az azonban már az első pillanattól kezdve érezhető volt, hogy Kalász Gábor tanítványai nem érezték lefutottnak a két párharcos összecsapást. Szép számú és lelkes hazai publikum bíztatása is hozzájárult a srácok amúgy is buzgó akaratához, együtt remélve a győzelmet.

Nagy elánnal vetette bele magát a csapat a mérkőzésbe, egy szép támadás végén pedig ez gyorsan eredményre is vezetett. Iski lövését még védte a kapus, Angyal Péter ismétlése viszont már utat talált a hálóba. Pillanatok múlva tovább faragott csapatunk a hátrányon, nagyszerű kiugratás után Iski Levente talált a kapuba. Két gólos előnyünket követően kiegyenlített mezőnyjátékkal folytatódott a találkozó, kapura veszélyesebben viszont a mérkőzés ezen szakaszában is mi játszottunk.

Óriási akaraterővel és fáradtságot nem ismerve folytatódott a küzdelmünk a második játékrészben is. A félidő első komolyabb lehetősége egy vendég büntető volt – szépen szólva kérdéses ítélet – a vendég játékos azonban nem talált kaput. Ezt követően komolyabb helyzet már csak előttünk adódott. Előbb két esetben is a vendég portás védett nagyot, a hajrához közeledve viszont egy gyönyörű Kerekes centerezés után Szita Illés lövését már ő sem védhette. Összetettben így már egál volt, játékosaink azonban érezték, hogy ebben még több van és így is lett, nem sokkal a harmadik találatunk után Szita Illés kapott jó kiugratást, ő pedig élt is a lehetőséggel és megszerezte csapatunk negyedik gólját. Kicsit több mint 10 perc maradt a találkozóból, a hibátlanul záró védelmünk azonban esélyt sem adott a Griff SE-nek a kozmetikázásra, így a végeredmény maradt 4-0.

Parádés teljesítmény, szenzációs küzdeni tudás és egy pillanatra sem megingó akaraterő – így foglalhatnánk talán össze röviden csapatunk bajnoki szezonjának utolsó 90 percét. Ezek a tulajdonságok pedig oda vezettek, hogy a bajnoki cím után, két osztályozós körben elért sikerrel U17-es csapatunk kiharcolta a magasabb osztályba jutást!

Sajóvölgye Focisuli U17 – Griff & Bulls SE U17: 4 – 0 (2 – 0) (Angyal, Iski, Szita ( 2 ))

SVF U17: Répási Gábor – Iski Levente, Tóth Ádám (Darabos Róbert), Filkóházi Ádám, Kerekes Benett, Lovas Máté, Gulyás Botond, Szita Illés (Csirmaz Levente), Angyal Péter, Dostál Daniel, Beregszászi Flórián

összetettben: SVF U17 – Griff SE U17: 5 – 4

Kalász Gábor: „Megtörtént a csoda. Az osztályozó győztese a Sajóvölgye Focisuli SE. A hétvégi mérkőzésen 4-1-re kikaptunk. Azon a mérkőzésen rengeteg igazságtalanság ért minket. Ezt az azóta eltelt 5 napban sikerült az előnyünkre fordítanunk. Elképesztő mentális teljesítmény. Ma bárki jöhetett volna ide, ez a csapat megoldotta volna. Ma nem volt olyan csapat, aki ezt elvegye tőlünk. Ma nem. Ma nem!!!! Ez a CSAPAT!!!! Elképesztő gratuláció minden játékosunknak. Nem találok szavakat arra, amit ma átéltünk….Köszönöm nekik, hogy ezt átélhettem.”

– Miként értékeled a csapatod 2024/2025-ös idényét? Sikerült-e a kitűzött célokat megvalósítani?

Nagy Attila: A mögöttünk hagyott idény volt a csapat első szezonja nagypályán. Magas szinten jegyzett ellenfelekkel találkoztunk hétről-hétre. Ennek megfelelően minden mérkőzés nehéz feladat elé állította a játékosokat. Fokozatosan próbáltunk alkalmazkodni a diktált tempóhoz. Hol jobban, hol kevésbé sikerült ezt megvalósítani. 14 csapatból a 12. helyen végeztünk, ami az erőviszonyokat tekintve mutatja a reális helyünket a mezőnyben. Talán egyet léphettünk volna előre, ha a hasonló erőt képviselő ellenfelekkel szemben eredményesebben vívjuk meg a mérkőzéseinket. Összességében egy mentális területen erős kitartást igénylő szezonon van túl a csapat. A fő célt, hogy a játékosok megfelelően fejlődjenek és tanuljanak úgy gondolom elértük.

– Miben fejlődtek a gyerekek a legtöbbet a szezon folyamán, illetve mi az, ami a jövőben leginkább fejlesztésre szorul?

N.A.: A fizikális tűrőképesség fokozatosan emelkedett. Taktika területén egyre érettebbek voltak a megoldások. Mentális területen nagy volt a kihívás. Hétről-hétre úgy léptünk pályára, hogy tudtuk nem mi vagyunk az esélyesek. Azt láttam, hogy sokan fokozatosan egyre határozottabb karakterjegyeket mutatnak, és nem fogadják el a papírformát. Így, ha sok pontot nem is gyűjtöttünk, de egyre jobban álltunk bele a nehéz feladatokba. A technika alkalmazása is javult, de ebben a szegmensben van hova fejlődni, mert nagymértékben ez határozza meg a játék minőségét.

– Miként láttad a csapat szintű, illetve az egyéni fejlődést az idény folyamán?

N.A.: Úgy gondolom, hogy minden területen történt egyéni fejlődés. Voltak, akik nagyobb lépést tettek ezen a területen és voltak, akik szerényebb előremenetelt produkáltak. A korosztály jellemzője, hogy testi fejlődésben nagyok az eltérések. A korábban érő játékosok itt átmeneti előnybe kerülhetnek, de ezek az előnyök idővel kiegyenlítődnek. A legfontosabb, hogy legyen meg az elhivatottság, legyen az a célja mindenkinek, hogy önmagához képest megpróbál maximumra törekedni, mert ennek idővel meglesz az eredménye.

Csapat szinten rákényszerültünk, hogy alkalmazkodjunk a jó képességekkel rendelkező ellenfelekkel való küzdelemre. Megmutatkozott egy fejlődő mentális erő és kohézió a csapaton belül, ami javuló csapatjátékkal párosult. Folyamatosan meg kellett feszülni, hogy megmaradjon a tartásunk, és a srácok ezt nagyrészt meg is tették.

– Mennyire sikerült kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtani a bajnoki mérkőzések folyamán?

N.A.: Pontszámban, győzelmekben nem termett sok babér csapatunknak. Ősszel voltak széteső meccseink. A tavaszi szezonban ez már kevésbé fordult elő. A kiemelkedő csapatok ellen is sikerült jobban felvenni a versenyt, de ezt általában csak a mérkőzés bizonyos szakaszáig tudtuk fenntartani. A tabellán közvetlen riválisaink elleni mérkőzések sikerülhettek volna jobban. A mutatott játékot nézve az ősz tartalmazott mélypontokat, a tavasz viszont hozott biztató, jó mérkőzésperiódusokat.

– Milyen volt a kapcsolat a szülőkkel?

N.A.: Mindig számíthattunk a szülők biztatására, szurkolására. Négy év után elválnak az útjaink. Sok szép élmény volt, amit közösen éltünk át játékosokkal, szülőkkel. Ha épp nem voltunk sikeresek, akkor is megmaradt a pozitív, támogató légkör. Köszönöm, hogy ilyen környezetben egyengethettem a gyerekek útját! Szurkolni fogok, hogy a sportért eddig és ezután hozott áldozatok sok örömöt hozzanak a jövőben szülőknek, játékosoknak egyaránt és minden jót kívánok a továbbiakban!

– Miként értékeled a csapatod 2024/2025-ös idényét? Sikerült-e a kitűzött célokat megvalósítani?

Bencső Endre: Összességében elégedett vagyok az idei szezonnal, ahhoz képest ahonnan kezdtünk és a végén hova jutottunk. Minden hétre és hónapra voltak kisebb kitűzött céljaink és ezeket nagyobb részben sikerült is teljesítenünk.

– Miben fejlődtek a gyerekek a legtöbbet a szezon folyamán, illetve mi az ami a jövőben leginkább fejlesztésre szorul?

B.E.: Az egyéni fejlesztésre külön hangsúlyt fektettünk az idény folyamán, így a gyerekeknek nagyon sokat sikerült fejlődni a játék minden elemében. A jövőben csapat szinten kell többet fejlődnünk, természetesen úgy, hogy még mindig az egyéni játék fejlesztése lesz a fő cél.

– Miként láttad a csapat szintű, illetve az egyéni fejlődést az idény folyamán?

B.E.: Ha a teljes idényt nézzük és azt, hogy honnan indultunk augusztusban, akkor azt kell mondanom, hogy csapat szinten is szépen fejlődtünk. A játékosok egyéni fejlődése a csapat szintű pozitivitáshoz is nagyban hozzájárult.

– Mennyire sikerült kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtani a különböző tornák folyamán?

B.E.: Az őszi időszakban hullámzó volt a teljesítményünk, ami a tavaszi szezonra kiegyensúlyozottabbá vált, és ez két tornán már nagyon jó eredménnyel is párosult. Itt nem számszerű eredményre gondolva, hanem a mutatott játék és fejlődés látszatára az edző elvárásaihoz.

– A kötelező MLSZ tornákon kívül számos meghívásos megmérettetésen is részt vettetek, hozzájárultak ezek a gyerekek fejlődéséhez?

B.E.: A 16 kötelező MLSZ torna mellett számos nemzetközi tornán vettünk részt, rengeteg nemzetközi barátságos meccset játszottunk, ezek pedig mind nagyon fontos szerepet játszottak a gyerekek fejlődésében. A szezon végeztével nagyon szépen köszönöm a szülőknek az idei szezon folyamán nyújtott támogatást.

– Miként értékeled a csapatod 2024/2025-ös idényét? Sikerült-e a kitűzött célokat megvalósítani?

Soltész Péter: Az őszi szezont jól kezdtük, majd jött egy kis visszaesés a csapat teljesítményében. A tavaszi szezon pont ellentétes volt, itt gyengébb kezdés után, a bajnokság utolsó negyedére már egészen jól nézett ki a csapat. Nem az eredmény az elsődleges ebben a korban, így ilyen kitűzött cél nem volt, tekintve hogy tabellát sem vezet az MLSZ. A hozzánk hasonlóan Tehetségközpontként szereplő csapatok ellen jó meccseket játszottunk, egyszer – egyszer, pedig az Akadémiák dolgát is megnehezítettük.

– Miben fejlődtek a gyerekek a legtöbbet a szezon folyamán, illetve mi az ami a jövőben leginkább fejlesztésre szorul?

S.P.: A gyerekeket komplexen szeretnénk fejleszteni, a futball több szegmensében. Technikailag, taktikailag is folyamatosan fejlődtek, mentálisan is erősebb lett a gárda, a motorikus képességeiket folyamatosan mérjük, így itt objektív adatok is segítik a játékos fejlesztésének folyamatát. Ebben a korosztályban megnövekszik a különbség a testi fejlettségben, ez a csapaton belül is meglátszik, vannak akik testileg érettebbek, másoknál még nem indult meg ilyen intenzíven a folyamat. A jövőben is folyamatosan fejlesztésre törekszünk, az egyéni játék, összjáték, illetve a jövő évi nagypályás csapatjáték területén is!

– Miként láttad a csapat szintű, illetve az egyéni fejlődést az idény folyamán?

S.P.: Van egy jól működő egyéni képzési „Talent” programunk, emellett a normál heti periodizációban a hétfői napokon is egyéni fejlesztés történik, amikor izoláltan gyakorolják a gyerekek az adott technikai elemeket. A hét többi edzésén ezeket a technikai elemeket tudják alkalmazni a játékosok nyomás alatt – kis – közepes – és nagy létszámú játékokon keresztül. A szezon utolsó negyedére, megnövekedett a jó döntések és kivitelezések száma a hétvégi meccseken is, ez megmutatkozott a párharcok megnyerésének arányában is. A játékosok egyéni fejlődése magával vonzza a csapat fejlődését is, jó technikai képességű játékossal, jobb minőségű edzést lehet tartani, jó mentalitással pedig nagyobb iramot diktálni, ami által fejlődnek a gyerekek.

– Mennyire sikerült kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtani a bajnoki mérkőzések folyamán?

S.P.: A mentalitásnak mindig maximumon kell lennie. Lehet gyengébben teljesíteni, de minden pályára lépő játékostól azt szeretnénk látni, hogy győztes mentalitással lép pályára. Ha ezt viszont látjuk, akkor már részben elégedettek vagyunk, ez a meccsek java részében így is volt. A teljesítmény az ingadozó, de alapvetően gyerek futball révén ez természetes is. A gyerekek közül sokan rengeteget utaznak edzésre, mérkőzésre, ami mind – mind fárasztja őket. Az idei szezonban ennek a csapatnak volt a legnagyobb leterheltsége, sok fronton kellett megállnia a helyét a gyerekeknek, legyen az csapatedzés, meccs, MLSZ edzések – mérkőzések, RUK edzés, bemutató edzés – és még sorolhatnám. Ezek egyenként azonban hozzájárulnak ahhoz, hogy jobbak legyenek, valami többet vigyenek haza az adott alkalomról.

– Milyen volt a kapcsolat a szülőkkel, illetve kik segítették leginkább a munkát?

S.P.: Mint minden szezonban, a szülők ezúttal is támogató közeget biztosítottak a gyerekek fejlődéséhez. Edzések, mérkőzések utazásában is segítik egymást, jó közösség alakult ki. Többen nyertek felvételt gimnáziumba is, a csapat nagy része bizonyítja, hogy a tanulást és a sportot megfelelő keretek között össze lehet hangolni. Köszönöm az éves támogatást a klub vezetőségének, a szülőknek és mindenkinek aki segítette a munkát! Külön köszönöm Kovács Rolandnak, aki a mindennapokban nagy segítségére van a csapatnak és nekem is!

– Hatodik helyen végzett a csapat a 2024/2025-ös bajnoki kiírásban, miként értékelnéd a magunk mögött hagyott szezont?

Zimmermann Tamás: Az értékelésem mindenképpen pozitív hangvételű. Nagyon sok területen tudtunk fejlődni. Kiser László kolléga előzetes munkájának köszönhetően jó előképzettséggel érkeztek a gyerekek hozzám. Egy támadó felfogású, dominánsan labdát birtokló csapatot képzeltem el, ahol a gyerekek megtanulják irányítani a játékot a kirúgástól a támadások befejezéséig. Ez még akkor is prioritást jelentett, ha az aktuális ellenfelünk eredményesebb, direktebb játékot mutatott. Ez, különösen abból a megvilágításból fontos, hogy ellenfeleink egy évvel idősebbek voltak, és ez a filozófia sokszor nem párosult eredménnyel, de ebben a korban hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a fejlődés sokkal fontosabb a tabellán elfoglalt helynél.

– Megfelelt-e a kitűzött céloknak ez a hatodik hely?

Z.T.: Ahogy az előbb említettem, nem okvetlen a helyezés motivált, de úgy gondolom, hogy teljesen nem lehet figyelmen kívül hagyni, már csak a Focisuli presztízséből fakadóan sem. Előzetesen az első hat hely valamelyikét céloztam meg. A dobogón végzett csapatok nem játékban, vagy taktikailag voltak jobbak, egyénileg jelentettek különbséget korban és tudásban. A negyedik és ötödik helyezett csapatoknak hazai pályán hat- hat gólt rúgtunk, nem kérdés, hogy náluk jobbra értékelem magunkat.

– Mi az, ami a legnagyobb erőssége volt az együttesnek az idény folyamán, illetve mi az ami a későbbiekben leginkább fejlesztésre szorul?

Z.T.: Erőnlétileg és taktikailag a Balmazújváros mellett kiemelkedtünk a csoportból és nem győzöm hangsúlyozni, hogy egy év hátrányban voltunk a bajnokság többi csapatával szemben. Sok csapat játszik ebben a bajnokságban célirányos, direkt focit. Nem fektetnek hangsúlyt a támadások építésére, inkább a gyors befejezésre törekszenek. Ezért a középpályán alkalmazott agresszív letámadásokat elkerülték a csapatok azzal, hogy átrúgták ezt a területet, a labdát közvetlen a kapunk elé juttatva. Ami leginkább hiányosságaink között az első helyen szerepel, az mindenképp az idegenbeli meccseinken mutatott félénk bátortalan játékunk. Ezen javítanunk kell és ebben nekem is nagyobb részt kell vállalnom külön időt szentelve erre.

– Milyen volt a csapat teljesítménye a kiélezett mérkőzéseken?

Z.T.: Hazai pályán rendre jól teljesítettünk, a mérkőzéseket idegenben tettük kiélezetté, nem feltétlen az ellenfelünk képességei miatt. Ebben fejlődnünk kell a jövőben.

– Milyen fejlődés volt mérhető akár csapat, akár pedig egyéni szinten?

Z.T.: Voltak dinamikus fejlődést mutató időszakok, és persze voltak olyanok is, amikor azt éreztem, hogy megtorpantunk. Ez egyénileg és csapat szinten egyaránt jellemző volt. Sok még a munka, lehet hová fejlődni minden téren, de ahogy az utolsó mérkőzésen mondtam, sokan jó úton járnak, hogy az egyesület által biztosított jövőnek aktív részesei legyenek.

– Ha megnézzük a számokat, kiemelkedő a rúgott gólok száma – miben látod ennek a titkát?

Z.T.: Felvállaltuk a nyílt játékot mindenhol, mindenkivel szemben. A játékosok hittek egymásban és ez sokszor sok góllal párosult. De az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy a bajnokságban néhány csapat nem üti meg azt a szintet ami elvárható lenne, és itt nem kifejezetten az eredményre gondolok, hanem a játék filozófiájának megválasztására.

– Milyen volt a kapcsolat a szülőkkel az idény folyamán?

Z.T.: A Szülői CSAPAT remek volt ebben az évben. Érdeklődőek, segítőkészek voltak, sokszor anyagi ráfordítást is felvállalva. Hogy csak egy nagyobb beruházást említsek: a téli időszakra Kozma apuka az egész csapatnak vásárolt kabátot, a költségek oroszlánrészét vállalva, de a többi szülő is kivette a részét kisebb – nagyobb anyagi ráfordítással ebben a projektben. Továbbá a mérkőzésekhez elengedhetetlen kalóriabevitelt is folyamatosan biztosították – banán mindig volt az asztalon – , kiegészítve az egyesület által biztosítottakat. Köszönjük!