Megkapták a jól megérdemelt aranyérmeket U16-os együttesünk játékosai június 24-én. Az ünnepi pillanatoknak az Elek Ákos Sportközpont konferencia terme adott otthont, ahol előbb Zimmermann Tamás vezetőedző mondta el az idénnyel kapcsolatos gondolatait, majd Kádár Zsolt operatív igazgató és Elek Ákos sportigazgató is méltatta a csapat 2025/26-os idényét. Valamennyi szakember egyhangúan kiemelte a kiváló közösséget, a példaértékű szülői támogatói közeget, de legfőképpen azt, hogy a játékosok egyénileg és csapatként is hatalmas tettet vittek végbe, melyre a teljes Sajóvölgye közösség méltán lehet büszke.

A felvezető gondolatok után nyakakba kerültek az érmek, amelyeket Elek Ákos sportigazgató, korábbi válogatott labdarúgó adott át a játékosok és edzők részére.

A hosszú ideig emlékezetes szezon zárásaként Zimmermann Tamás vezetőedzőt kértük értékelésre.

– Miként értékelnéd a csapat szezonját?

Zimmermann Tamás: Hát mit mondhatnék egy bajnoki címet ünnepelve? Természetesen nagyon boldog vagyok. A bajnokságban mindösszesen egy mérkőzésen maradtunk alul, 3 pontot veszítettünk. A csapat közel másfél évig volt veretlen hazai pályán, míg el nem jött a Cegléd elleni osztályozó. A bajnokság színvonala vitatott, de nem véletlen, ha egy csapat ennyire meggyőzően szerepel. Végig rajtunk volt a nyomás, miután a Cigánd elleni meccset elvesztettük, saját magunkat megverve. Sajnos mint minden csapatnak, nekünk is megvolt a gyenge pontunk, sokszor hiányzott a vagányság és a csibészség. Ebbe a hibába estünk bele az osztályozó első meccsén, ahol szintén kicsit bátortalanul játszottunk és buta hibákból elkerülhető gólokat kaptunk. Majd a második, idegenbeli meccsen nagy mezőnyfölényben játszva, kihagytuk a ziccereinket és az ellenfél gólra váltotta az egyetlen lehetőségét. Ettől függetlenül az éves teljesítménnyel, az edzések látogatottságával maximálisan elégedett vagyok.

– Miben fejlődött a legtöbbet a csapat ebben az idényben, tapasztalható volt-e jelentős előrelépés az őszi szakaszhoz viszonyítva?

Z.T.: Én úgy gondolom, hogy taktikai tudásunk miatt voltunk ennyire kimagaslóak a bajnokságban. Míg a többi csapat direkt focit játszva, nem is törekedett a labda birtoklására, és a támadások felépítésére, addig mi végig kontroll alatt tartottuk a mérkőzéseinket, bele értve ebbe az osztályozó találkozóit is. Több játékrendszert tudtunk feltenni a pályára, és mérkőzés közben is változtattunk ha kellett. Sajnos a két év alatt nem sikerült bal oldali védőt és támadót igazolni, ezeket más posztokon jobban teljesítő játékosok kényszerből játszották, de többnyire hiba nélkül oldották meg.

– Miként látod a játékosok egyéni fejlődését? Mik azok a területek, amik szerinted a későbbiekben leginkább fejlesztésre szorulnak?

Z.T.: Az egyéni fejlődés nem lehet folyamatos. Mindig volt aki az adott időszakban jobban mások lassabb ütemben fejlődtek. Nagyon sajnálom az osztályozó elvesztését, mert a kiemelt regionális bajnokságban minden héten magas színvonalú meccseket játszhattunk volna. Valószínűleg így is megtalálja mindenki a saját kihívását a fociban. A gyenge pontunk a mentalitás volt. És itt nem arra gondolok, hogy nem volt meg az akarat és az elszántság, hanem arra, hogy a kiélezett meccseken nem bírták a játékosok feldolgozni a stressz megjelenését. Valószínűleg ez azért volt, mert a bajnokságban nem sokszor kerültünk a mérkőzésen nyomás alá. Legjobban a Cigánd elleni tavasz mérkőzésen jelent ez meg, ahol azt gondoltuk, hogy az ellenfelünk olyan játékot produkál amivel nem fogunk mit kezdeni, majd 0:3 – nál jöttünk rá, hogy ha tíz perc alatt ki tudunk egyenlíteni akkor sokkal jobbak vagyunk. De aztán ismét jött az egyéni hiba…..

– Milyen volt az edzésekhez való hozzáállás az idény folyamán?

Z.T.: A feladatmegoldás ezen részét szinte 100% -ig megvalósítottuk. Csak sérülés miatt hiányoztak a gyerekek. Sajnos többen hosszabb időre estek ki, így Kozma Bence, Szitka Kolozs, Kiszely Maxi a bajnokság egy hosszabb időszakában hiányoztak. Ráadásul Bence az egyik legmeghatározóbb játékosa csapatnak szinte az őszi szezon kétharmadában hiányzott, tavasszal pedig az osztályozó mérkőzéseken nem állt rendelkezésre.

– Miként értékelnéd a két osztályozó mérkőzést?

Z.T.: Sajnos a feljutás lehetőségét az első, hazai mérkőzésen buktuk el. Itt bátortalanul kezdtünk, a Cegléd meglepett bennünket az agresszív játékával. Sajnos két olyan gólt kaptunk, amelyek végig jellemzőek voltak a kiélezett mérkőzéseken. Az idegenbeli találkozón jobban játszottunk, de a helyzetkihasználás nem működött, és itt jön elő az, hogy nyomás alatt nem tudták az a játékot mutatni amit egyébként normál helyzetekben megcsináltak. Három ziccerből nem sikerült betalálni, ellenben az ellenfelünk gólra váltotta egytelen helyzetét. Úgy gondolom, hogy nem csapatként buktuk el az osztályozót, egyénileg voltak jobb játékosok az ellenfél csapatában.

– Milyen volt a kapcsolat a szülőkkel?

Z.T.: Rendkívül szerencsésnek mondhatom magam a szülői kollektíva miatt. Nem csak azért, mert szinte sehol nem voltunk egyedül, hanem a képzeletet felülmúló anyagi támogatásokért. Kozma apuka jóvoltából lett télikabátja a csapat minden tagjának, és melegítővel szélkabáttal és utazópólóval is megajándékozott bennünket és ebben már a Szitka ikrek apukája is részt vállalt. De minden idegenbeli mérkőzésünket rögzíteni tudtuk Kozma apuka jóvoltából, hiszen vásárolt egy Veo készüléket erre a célra. Ezért hálás köszönet!!!!!