Mozgalmas és eseménydús őszi időszakon van túl a Sajóvölgye Focisuli valamennyi korosztálya. A korábbiaknak megfelelően idén is igyekszünk egy kicsit az utánpótlás vezetőedzők szemével áttekinteni a magunk mögött hagyott hónapokat. Koszta Péter a nyár folyamán vette át az U10-es együttes irányítását. Csapatával a heti négy edzés mellett számos MLSZ tornán is részt vett, ezekkel kapcsolatban kérdeztük a csapat trénerét.

– Miként értékelnéd a csapatod őszi időszakát?

Koszta Péter: Mivel ebben a korosztályban az eredményeket még nem jegyzik, ezért elsősorban az összképet érdemes vizsgálni. Összességében felemás érzéseim vannak: bizonyos területeken egyértelmű és jól látható előrelépést tapasztaltam, ugyanakkor vannak olyan aspektusok is, amelyekben többet vártam, és ahol a fejlődés lassabban halad.

Technikai szempontból a gyerekek folyamatosan fejlődtek, ami elvárható is, hiszen heti négy edzés mellett rendszeresen veszünk részt különböző tornákon. A technikai elemek végrehajtása edzésen jó irányba mozdult, egyre magabiztosabbak a gyerekek. A hiányérzet inkább abban mutatkozik meg, hogy a megszerzett technikai tudást mérkőzéshelyzetben nem mindig tudjuk ugyanolyan minőségben alkalmazni. A játékhelyzetekben gyakran tapasztalható kapkodás, bizonytalanság, emiatt a technikai elemek végrehajtása nem elég stabil, és nem mindig tükrözi azt a tudást, amit edzésen látunk. Ez azonban a korosztály sajátossága; a rutin és a játékolvasás idővel fejlődni fog.

– Mi az amiben úgy gondolod, hogy a gyerekek a legnagyobbat léptek előre?

K.P.: A taktikai fejlődést tekintve a labdakihozatalban értük el a legnagyobb előrelépést. Fontos kiemelni, hogy az elmúlt időszakokban ez a terület kevesebb hangsúlyt kapott, így most nagyobb tér nyílt a fejlődésre. A csapat egyre tudatosabban és bátrabban építi fel a játékot a saját térfelén.

A pálya középső zónájában és különösen a támadó harmadban viszont a játékunk még nem elég stabil, főként erősebb ellenfelek ellen mutatkozik meg az esetlegesség. A középpályán szükségünk van gyorsabb döntéshozatalra és nagyobb tudatosságra, hogy a labdabirtoklást folyamatosabban fenn tudjuk tartani. A támadó zónában pedig a kreativitás, az összjáték és a kombinatív megoldások gyakran háttérbe szorulnak, így ritkábban jutunk el minőségi befejezésekig.

– Számos tornán vett részt a csapatod, összességében hogyan sikerült ezeken teljesíteni, illetve milyen következtetéseket lehet levonni?

K.P.: Összességében jó úton járunk. A fejlődés szemmel látható, különösen technikai téren és a labdakihozatalban. Ugyanakkor továbbra is sok türelemre, ismétlésre és mérkőzéshelyzetben történő gyakorlásra lesz szükség a stabilabb és tudatosabb játék kialakításához. A cél a következő időszakban az, hogy az edzésen elsajátított technikai és taktikai elemek minél gyakrabban és magabiztosabban jelenjenek meg mérkőzéseken is, illetve hogy a labdakihozatalban mutatott előrelépést kiterjesszük a középső és támadó harmad játékára is.

Mint már említettem, a tornákon ebben a korosztályban az eredményeket nem számolják, így győztest sem hirdetnek. Az összkép felemás: voltak kifejezetten ígéretes, figyelemre méltó teljesítményeink, ugyanakkor előfordultak olyan mérkőzések is, ahol jóval tudásunk alatt játszottunk. A kiemelt akadémiák játékosai előrébb tartanak, és több olyan csapatot is láttunk, amelyek már ebben a korosztályban is érettebb, szervezettebb futballt mutattak.

Pozitívum ugyanakkor, hogy ilyen erős ellenfelek ellen szerepelünk, mert ezek a mérkőzések jól rávilágítanak arra, hogy miben kell fejlődnünk, és a gyerekek is látják, milyen szint felé kell törekedniük.

– Mikor kezdődik a közös felkészülés, illetve milyen feladatok várnak rátok a téli felkészülési időszakban?

K.P.: A felkészülést január közepén kezdjük, és igyekszünk minél több edzőmérkőzést és teremtornát beilleszteni a programba. A felkészülési időszak ebben a korosztályban nem klasszikus értelemben vett felkészítés, hanem sokkal inkább fejlesztés: a legfőbb cél, hogy a gyerekek megszerezzék azokat az alapokat, amelyekre később a versenyképes utánpótlásjátékos-fejlődés épül. Végezetül szeretném megköszönni mindenkinek a segítséget. A klub részéről minden feltétel adott ahhoz, hogy a gyerekek megfelelő képzést kapjanak, ezért hálás vagyok a támogatásért és a bizalomért. Köszönöm az edzőkollégák pozitív hozzáállását és együttműködését, valamint a szülők folyamatos támogatását – nélkülük ez a munka jóval nehezebb lenne. Köszönöm mindenkinek az egész éves közös munkát.