– Hatodik helyen végzett a csapat a 2024/2025-ös bajnoki kiírásban, miként értékelnéd a magunk mögött hagyott szezont?

Zimmermann Tamás: Az értékelésem mindenképpen pozitív hangvételű. Nagyon sok területen tudtunk fejlődni. Kiser László kolléga előzetes munkájának köszönhetően jó előképzettséggel érkeztek a gyerekek hozzám. Egy támadó felfogású, dominánsan labdát birtokló csapatot képzeltem el, ahol a gyerekek megtanulják irányítani a játékot a kirúgástól a támadások befejezéséig. Ez még akkor is prioritást jelentett, ha az aktuális ellenfelünk eredményesebb, direktebb játékot mutatott. Ez, különösen abból a megvilágításból fontos, hogy ellenfeleink egy évvel idősebbek voltak, és ez a filozófia sokszor nem párosult eredménnyel, de ebben a korban hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a fejlődés sokkal fontosabb a tabellán elfoglalt helynél.

– Megfelelt-e a kitűzött céloknak ez a hatodik hely?

Z.T.: Ahogy az előbb említettem, nem okvetlen a helyezés motivált, de úgy gondolom, hogy teljesen nem lehet figyelmen kívül hagyni, már csak a Focisuli presztízséből fakadóan sem. Előzetesen az első hat hely valamelyikét céloztam meg. A dobogón végzett csapatok nem játékban, vagy taktikailag voltak jobbak, egyénileg jelentettek különbséget korban és tudásban. A negyedik és ötödik helyezett csapatoknak hazai pályán hat- hat gólt rúgtunk, nem kérdés, hogy náluk jobbra értékelem magunkat.

– Mi az, ami a legnagyobb erőssége volt az együttesnek az idény folyamán, illetve mi az ami a későbbiekben leginkább fejlesztésre szorul?

Z.T.: Erőnlétileg és taktikailag a Balmazújváros mellett kiemelkedtünk a csoportból és nem győzöm hangsúlyozni, hogy egy év hátrányban voltunk a bajnokság többi csapatával szemben. Sok csapat játszik ebben a bajnokságban célirányos, direkt focit. Nem fektetnek hangsúlyt a támadások építésére, inkább a gyors befejezésre törekszenek. Ezért a középpályán alkalmazott agresszív letámadásokat elkerülték a csapatok azzal, hogy átrúgták ezt a területet, a labdát közvetlen a kapunk elé juttatva. Ami leginkább hiányosságaink között az első helyen szerepel, az mindenképp az idegenbeli meccseinken mutatott félénk bátortalan játékunk. Ezen javítanunk kell és ebben nekem is nagyobb részt kell vállalnom külön időt szentelve erre.

– Milyen volt a csapat teljesítménye a kiélezett mérkőzéseken?

Z.T.: Hazai pályán rendre jól teljesítettünk, a mérkőzéseket idegenben tettük kiélezetté, nem feltétlen az ellenfelünk képességei miatt. Ebben fejlődnünk kell a jövőben.

– Milyen fejlődés volt mérhető akár csapat, akár pedig egyéni szinten?

Z.T.: Voltak dinamikus fejlődést mutató időszakok, és persze voltak olyanok is, amikor azt éreztem, hogy megtorpantunk. Ez egyénileg és csapat szinten egyaránt jellemző volt. Sok még a munka, lehet hová fejlődni minden téren, de ahogy az utolsó mérkőzésen mondtam, sokan jó úton járnak, hogy az egyesület által biztosított jövőnek aktív részesei legyenek.

– Ha megnézzük a számokat, kiemelkedő a rúgott gólok száma – miben látod ennek a titkát?

Z.T.: Felvállaltuk a nyílt játékot mindenhol, mindenkivel szemben. A játékosok hittek egymásban és ez sokszor sok góllal párosult. De az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy a bajnokságban néhány csapat nem üti meg azt a szintet ami elvárható lenne, és itt nem kifejezetten az eredményre gondolok, hanem a játék filozófiájának megválasztására.

– Milyen volt a kapcsolat a szülőkkel az idény folyamán?

Z.T.: A Szülői CSAPAT remek volt ebben az évben. Érdeklődőek, segítőkészek voltak, sokszor anyagi ráfordítást is felvállalva. Hogy csak egy nagyobb beruházást említsek: a téli időszakra Kozma apuka az egész csapatnak vásárolt kabátot, a költségek oroszlánrészét vállalva, de a többi szülő is kivette a részét kisebb – nagyobb anyagi ráfordítással ebben a projektben. Továbbá a mérkőzésekhez elengedhetetlen kalóriabevitelt is folyamatosan biztosították – banán mindig volt az asztalon – , kiegészítve az egyesület által biztosítottakat. Köszönjük!