Munkával teli szezon van U11-es csapatunk mögött is. Divinszki József játékosai számos MLSZ megmérettetésen és ezek mellett meghívásos tornákon is részt vettek. Az együttes vezetőedzője értékelte az idényt.

– Miként értékeled a csapat 2024/2025 – ös idényét, sikerült-e a kitűzött célokat megvalósítani?

Divinszki József: Egész évben jól és fegyelmezetten dolgoztak a gyerekek, az edzéseken és a mérkőzéseken egyaránt amit kértem, azt megpróbálták betartani és megvalósítani. Az ősszel kiegyensúlyozottabban teljesítettünk egyénileg és csapat szinten is, a tavasz első felében volt egy kisebb megtorpanásunk, első sorban koncentráció – figyelem terén, ami a játékunk minőségét nagyban befolyásolta, de a tavasz második részével teljes mértékben elégedett lehetek, és összességében az egész éves fejlődésünket tekintve is.

– Miben fejlődtek a gyerekek a legtöbbet a szezon folyamán, illetve ami fejlesztésre szorul?

D.J.: A keretünk nagyobb része már több éve együtt focizik, ezáltal kialakult egy jó kis közösség és barátságok, amibe az újonnan jövők is hamar be tudtak illeszkedni. Ez is azt jelenti, hogy befogadó és támogató közösséget alkotunk, a csapatszellem, a csapat kohézió nagyon sokat erősödött, fejlődött. Edzéseken és a tornákon teljes mértékben érezhető és láthatóak voltak ennek jelei. Technikailag, taktikailag, mentálisan és fizikálisan is folyamatosan tudtunk fejlődni és előrelépni, és a jövőben is törekszünk ezeken a területeknek a folyamatos fejlesztésére. Ami leginkább fejlesztésre szorul, az egy-egy elleni védekezésünk és ennek megfelelően az egészséges agresszivitás, illetve az egymás közötti több kommunikáció.

– Miként láttad a csapat szintű, illetve az egyéni fejlődést az idény folyamán?

D.J.: A kis korosztályokban nem csapat szintű fejlesztésben gondolkodunk, hanem a játékosok egyéni fejlődésén van a legnagyobb hangsúly. Ehhez van egy jól működő egyéni képzésünk a ”Talent” program, illetve a heti edzés periodizációba beiktatva végeznek a különböző technikai feladatokat a gyerekek. A hét többi edzésén ezeket a technikai elemeket tudják alkalmazni a játékosok nyomás alatt, kis és közepes létszámú játékokon keresztül. Természetesen a játékosok egyéni fejlődése magával viszi a csapatszintű fejlődést is.

– Mennyire sikerült kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtani a különböző tornák folyamán?

D.J.: Ahogy az előzőkben már említettem, az ősszel kiegyensúlyozottan teljesítettünk, a tavasz első felében viszont sok hibával játszottunk a mérkőzéseken, tornákon és az edzéseken sem volt mindig megfelelő a koncentráció – figyelem, de azt is látni és tudnunk kell, hogy ezeknek a kis korosztályoknak ez egy életkori sajátossága. A szezon második felében már viszont sokkal jobban teljesítettünk, még a kiemelt akadémiai csapatokkal szemben is sok esetben fel tudtuk venni a versenyt. Itt megint nagyon fontos megemlíteni, hogy nem a számszerű eredményekre gondolok, hanem hogy egyénileg a játékosaim megállták a helyüket – technikailag és fizikálisan is, – illetve csapatjátékunkban a labdakihozatalokat is meg tudtuk valósítani, és a labdabirtoklásban is tudtunk fejlődni, előrelépni a nagyobb játékerőt képviselő csapatokkal szemben is.

– A kötelező MLSZ tornákon kívül számos meghívásos megmérettetésen is részt vettetek, hozzájárultak ezek a gyerekek fejlődéséhez?

D.J.: Igen hozzájárultak a srácok fejlődéséhez. Úgy gondolom, hogy ezek még nagyobb kihívást jelentettek a játékosaim számára fizikálisan, mentálisan és technikailag is. A meghívásos tornák színvonala, a változatos helyszínek és minőségi utánpótlással rendelkező csapatok – mint például a DVTK, DVSC, Vasas, Kisvárda ellen – és a nemzetközi mérkőzések is, amelyeket szintén szép számmal játszottunk – Lengyel, Román, Cseh, Ukrán és Szlovák csapatok ellen – mind arra ösztökélték a játékosaimat, hogy maximumot adjanak ki magukból.

– Milyen volt a kapcsolat a szülőkkel?

D.J.: A szülök felé nagy köszönettel tartozom az egész évben – években nyújtott önzetlen támogatásukért. Segítőkészek voltak edzések, edző mérkőzések és tornákra való utaztatásában, szezonzárók szervezésében. Külön köszönettel tartozom Vaszlovics Gábornak akire mindig, mindenben számíthattam, és köszönöm a Sajvölgye Focisuli vezetőinek is a támogatásukat.