Elhunyt az egyetlen magyar aranylabdás játékos Albert Flórián

Albert Flóriánra emlékezik a hazai futballtársadalom

Több száz mécses, zászlók, sálak, Fradi-ereklyék borítják be az FTC székháza elõtti területet. Az Albert Flóriánra emlékezõk délelõttõl folyamatosan érkeznek a "Császárról" elnevezett stadionhoz, hogy leróják kegyeletüket. Még este is közel 100-an gyülekeztek, és álltak megdöbbenten Albert portréja elõtt. A tömegben voltak, akik még élénken emlékeztek Flóri bácsi cseleire, góljaira, mérkõzéseire vagy éppen a brazíliai meghívásra. Az idõsebbek közül sokan vitték ki gyerekeiket is, akik még csak nem is álmodhatnak arról, hogy hamarosan olyan játékosokat látnak játszani, mint Albert volt. Õk is tudják azonban ki volt az az Albert Flórián… "Mikor lesz még egy olyan ember, mint õ?"- kérdezi valaki a tömegbõl. Valószínûleg soha. A régmúlt játékosai - élen a "Császárral" - ugyanis nemcsak futballtudásban voltak sokkal nagyobbak, mint a mai futballisták, hanem valami egészen másban is. Nem tehet errõl talán senki, de nem is ez a lényeg. Hanem, hogy Albert Flóriánhoz hasonló ember, egyéniség, futballista sosem lesz még egy. Nem is kell, hogy legyen. Maradjon meg õ nekünk továbbra is… A Nemzet Sportolója másfél hónappal a hetvenedik születésnapja után hunyt el. Az egyetlen magyar aranylabdás fia, ifjabb Albert Flórián a Puskás Akadémia képzési igazgatója. Mint ismert, komplikációktól mentesen zajlott a Ferencváros legendás futballistájának, Albert Flóriánnak a múlt heti koszorúérmûtétje, ám szervezete nem bírta a megterhelést. Az 1941. szeptember 15-én született „Császár" 1959 és 1974 között 351 bajnoki mérkõzésen 256 gólt szerzett a Ferencváros színeiben, a válogatottban 31-szer volt eredményes, 1967-ben megkapta az Aranylabdát. Az 1960-ban olimpiai, 1964-ben Európa-bajnoki bronzérmes Albert 2004 óta a Nemzet Sportolója. 2007 óta viseli nevét a Ferencváros Üllõi úti stadionja. „Rettenetes csapás, nem is tudok szóhoz jutni. Mikor legutóbb találkoztunk, még teljesen egészséges volt, nem akarom elhinni. Pótolhatatlan veszteség érte a magyar labdarúgást az egyetlen magyar aranylabdás távozásával. Felkavar a hír, nem találok szavakat." (Szepesi György, legendás rádióriporter) "Az Albert Flóri? Te jó Isten! Nagyon sajnálom! Albert Flóri a hatvanas évek magyar és nemzetközi futballjának kiemelkedõ egyénisége volt. Váratlanul ért a halálhíre!" (Buzánszky Jenõ, az Aranycsapat tagja) "Az Akadémia Felügyelõbizottsági elnökével, Jakab Jánossal terveztük, hogy hétfõn meglátogatjuk a kórházban. De erre már nem kerülhetett sor... Olyan gyorsan történt minden, hogy erre nem tudtunk felkészülni! Albert Flórit nagyon közel éreztük magunkhoz, a szeptember 15-i születésnapi köszöntését magam elõtt látom, ahogy családi körben, a szeretteivel üdvözöljük õt. Flóri családcentrikus ember volt, rajongott az unokáiért. Maradandót alkotott, nem csak mint fantasztikus labdarúgó, de emberként, családfõként is kitûnõ embert ismertem meg benne. Nagyon hiányozni fog, de a fényképe mindig ott lesz velünk a felcsúti dolgozószobában." (Gellei Imre, a Puskás Akadémia szakmai igazgatója) "A legnagyobb fradistát veszítettük el! Hatalmas megtiszteltetés volt nekem fiatal, vidékrõl felkerült gyereknek, hogy huszonegy éve minden nap találkozhattam vele. Szerettem hallgatni a történeteit! A hetvenedik születésnapján ott voltunk sokan a Fradi-családból, akkor még semmi nem utalt arra, hogy bármilyen probléma lenne... De ilyen az élet, ma már nincs köztünk. Albert Flórián emlékét örökre megõrizzük!" (Lipcsei Péter, a Ferencváros II edzõje) "Mindannyiunkat mélyen lesújtott Albert Flórián halálhíre! Az utolsó információm az volt, hogy bevitték a kórházba, ahol rutinszerû mûtétet hajtanak végre rajta. Ma pedig már másról kell beszélnünk... Húsz éve voltam kapcsolatban Albert Flóriánnal, ha találkoztunk, mindig sokat beszélgettünk. Mióta én vagyok a Fradi edzõje, minden edzésünket megnézte Rákosi Gyulával és Szûcs Lajossal és örömmel mondhatom, hogy jó véleménnyel volt a munkámról. Borzasztó nehéz ilyenkor bármit is mondani. Mélyen megrendített a halálhíre!" (Détári Lajos, korábbi világválogatott játékos, a Ferencváros edzõje) "Nem térek napirendre a halálhíre fölött. Nagyon közel álltunk egymáshoz, egymáshoz közelrõl is származunk, õ hercegszántói volt, én pedig garai vagyok. Felfoghatatlan tragédia a halála, nagyszerû barát és csapattárs volt, szenzációs volt vele egy cspaatban játszani. Nemrég még együtt ünnepeltük a hetvenedik születésnapját az MLSZ-ben, most meg itt állunk letaglózva. Nagy veszteség a halála a magyar labdarúgásnak, mert rendkívüli játékos és ember volt, akinek a szavára nem lehetett nem odafigyelni." (Dunai Antal, olimpai aranyérmes és ezüstérmes) "Mi együtt kezdtük a játékot, negyvenegyesek vagyunk mindketten, még arra a pillanatra is pontosan emlékszem, amikor elõször találkoztunk. Zseniális labdarúgó volt, aranylabdás, voltak olyan meccsei, amelyek egyszerûen felejthetetlenek. Igazi profi volt, akinek a kedvéért kimentek a nézõk a stadionba, csak hogy láthassák. Nagyon meg tudta hálálni, hogy szeretik õt. Nehéz idõszakot éltünk meg együtt a Fradival, akkor épp Kinizsi voltunk, divat volt nem szeretni a Fradit, de belõlünk nem lehetett kiölni a Fradi szeretetét.” (Verebes József, egykori csapattárs, mesteredzõ) A nemzetközi szaksajtó is beszámol Albert Flórián haláláról. A Nemzetközi Labdarúgó-szövetség, a FIFA honlapján tudatja, hogy elhunyt a korábbi magyar válogatott sztárja. A cikkben olvasható, hogy 1967-ben Albert 28 szavazattal elõzte meg Bobby Charltont az Aranylabda-szavazáson, valamint az is, hogy 1960-ban olimpiai, majd 1964-ben Európa-bajnoki bronzérmet nyert a magyar válogatottal. Az Európai Labdarúgó-szövetség hivatalos oldala, az UEFA.COM "Elhunyt Albert, a magyar aranylabdás" címmel számolt be Albert Flórián haláláról. A cikk megemlékezik korának egyik legelegánsabb játékstílusú futballistájáról, aki a "Zöld sasokkal", a Ferencvárossal nyert Vásárvárosok Kupáját 1965-ben, a szeretett klubjában, melynek stadionja 2007 óta Albert Flórián nevét õrzi, 351 mérkõzésen 256 gólt szerzett.