Honlapunk cookie-kat használ. Adatkezelési tájékoztatónk itt érhető el.

Interjú Benczés Miklóssal

A mai napon a DVTK.eu honlapján megjelent egy interjú Benczés Miklóssal a DVTK akadémiai igazgatójával, melyben az alközpontokról és azok fontosságáról beszél, így többek között A Sajóvölgye Focisulit is megemlíti.

RUK: túl az ismerkedés évén.

A DVTK emelni szeretné az alközpontokban folyó szakmai munka színvonalát, hiszen ez mindannyiunk közös érdeke a régióban - mondta el Benczés Miklós, a DVTK akadémiai igazgatója.

Az MLSZ 12 Regionális Utánpótlás Központot, azaz RUK-ot hozott létre. Észak-Magyarországon a DVTK lett ez a központ, míg Salgótarján, Eger, Mezőkövesd, Sátoraljaújhely és a Sajóvölgye Focisuli alközponti szerepet kapott. Benczés Miklóst kérdeztük az előző év tapasztalatairól, és a tervekről.

Hogyan indult a munka az Észak-Magyarországi RUK-ban?
- Az előző év egymás megismeréséről szólt. Mielőtt bármit is megváltoztattunk volna, előbb fel kellett mérni, mi az ami jól működik és mi az, ami kevésbé. Egymás gondolkodásmódját is meg kellett ismerni, el kellett fogadni. Ennek érdekében a diósgyőri központ és az alközpontok egyesével bemutatkoztak/bemutatkoznak havi rendszerességgel, váltott helyszínen találkoztak, találkoznak a vezetők. Előadásokat tartottunk Sütő Szilárd utánpótlás szakmai igazgatóval, valamint Bódog Tamás a DVTK első osztályú csapatának vezetőedzője is bemutatta Salgótarjánban az edzői filozófiáját. Minden utánpótlás bázisnak egy átfogó anyagot kellett összeállítania, amiben ismerteti a saját filozófiáját és elképzeléseit. Ehhez Sütő Szilárddal megalkottunk egy vázlatot, amelynek mentén kellett haladni. A tapasztalatok gyűjtését idén is folytatni kell, de már el kell ültetni a szakmai koncepció azon alapelemeit, amelyek majd vissza is köszönnek a napi munkában. Fontos már elöljáróban megemlíteni, hogy az alközpontok vezetői, munkatársai nagyon együttműködők, ami biztató a hosszútávú munkát tekintve.

- Mi az előnye a központ, alközpont felépítésnek?
- Az elsődleges feladatunk, hogy egyre több tehetséget tudjunk beazonosítani, akik minél magasabb képzést kapjanak helyben. A legmagasabb szintű képzést ugyanakkor a diósgyőri központban kell biztosítani, hiszen éppen ezért vagyunk mi a regionális központ. Ez hatékonyan segíti a fejlődést, hiszen nem elég átadnunk ismereteinket az alközpontok felé, ezzel párhuzamosan nekünk is szintet kell lépni, mert központként a többiek előtt kell járnunk.

Szép, ugyanakkor összetett a feladatunk, mert az alközpontokban is szeretnénk meghonosítani a DVTK futballfilozófiáját, azonban ezzel együtt örülnénk, ha az alközpontok természetesen megőriznék a saját identitásukat is.

Fontosak a közös alapelvek, hiszen ha a “bástyáinkban” ugyanazt a nyelvet beszélik, mint Diósgyőrben, akkor biztosan meg fogjuk érteni egymást, illetve az alközpontokban nevelkedő gyerekek is könnyebben beilleszkednek, ha a központba kerülnek. Legalább ennyire fontos a helyi hagyományok ápolása, ezért szó sincs Eger, Salgótarján, Mezőkövesd, Sátoraljaújhely, a Sajóvölgye Focisuli vagy éppen a Felvidék piros-fehérre festéséről, mindenhol megmaradnak a saját színek, a saját klubidentitás.

A 6-10 éves korú játékosok körében el kell indulnia az egységes játékfelfogásbéli koncepciónak, amikor is a kulcsfogalmakhoz azonos képalkotás valósul meg az egész régióban. Nem csak képletesen értettem az “egy nyelvet beszélünk” kifejezést. Minél egyszerűbb, minél jobban érthető fogalmakat alkotunk, annál jobban megérti az edző és a játékos, azaz annál könnyebben meg is valósítható átültethető az a gyakorlatba, ami felgyorsítja a döntéshozatalt a játékosok számára.

Nemrégiben nem várt helyről kaptunk örvendetes visszajelzést arról, hogy jó irányba indultunk el. Egri Gergely, a DVTK Jegesmedvék egykori csapatmenedzsere, aki jelenleg a Magyar Jégkorong Szövetség sportigazgatója jelezte, számukra is érdekes az általunk felépített modell, mert a saját sportáguk utánpótlás-nevelésében is eredményes lehet.

- Említetted a "közös nyelvet", a könnyebb érthetőség kedvéért kaphatunk erre egy konkrét példát?
- A legkisebbektől a legnagyobbakig - tehát a három a három elleni mérkőzésjátéktól kiindulva a nagypályás játékig -, minden játékosnak pontosan tudnia kell a szerepét és az ahhoz tartozó feladatokat, cselekvési lehetőségeket egy adott játékhelyzetben. Például a labdát birtokló játékost “nyomást adó játékos”-nak hívjuk, ami egyben pontosan körülírja a feladatát is: nyomást gyakorol az ellenfélre egy jó csellel, jó passzal vagy éppen lövéssel. Amennyiben a feladatban van társa, akkor őt “segítségadó játékos”-nak hívjuk, akinek ismét benne van a nevében a feladata. Az, hogy a segítségnyújtás mélységből való beindulás, az ellenfél védőjének elzárása, vagy más mozdulatsor lesz, az a képzésen keresztül a játékhelyzet megoldásban valósul majd meg. Ha hárman vannak a pályán, akkor a harmadik társ a “biztosító játékos” - megint külön magyarázat nélkül lehet érteni a feladatát. Ezzel le is fedtük az összes mezőnyjátékos lehetséges feladatát, ha tízen vannak, akkor sincs többféle, legfeljebb abban különböznek a csapatok, hogy az egy labdabirtokló, nyomást gyakorló játékost hányan segítik, és hányan biztosítanak. Ezek a feladatok pillanatról pillanatra változnak, a segítség nyújtóból egy pontos passzt követően azonnal nyomást adó lehet, míg a nyomást adónak a passz után azonnal döntenie kell, hogy segítségadóként továbbra is részt vesz a támadásban, vagy marad biztosítónak. A focipályán a mérkőzés minden pillanatában dönteni kell, ezt kell megtanulniuk a fiataloknak.

A segítségadó vagy biztosító játékosok száma pedig meghatározza, hogy támadó vagy védekező felfogásban játszik egy csapat.

Az a furcsa helyzet állt elő régiónkban, hogy a DVTK a központ, a Mezőkövesd az alközpont, tehát utóbbiból az előbbibe kellene a legtehetségesebb játékosoknak áramolni, miközben az NB I.-ben ellenfelek vagyunk, és mindkét borsodi csapat saját nevelésű fiatalokkal szeretne sikeres lenni.
- Látszólag ellentmondás, de mégsem az. A DVTK nem úthenger, ami le szeretné tarolni a környezetét. Korábban a “bástya” kifejezést használtam az alközpontokra, hiszen minden vár annyira erős, mint amennyire erősek az azt körülvevő falak és bástyák, tehát a DVTK-nak érdeke az erős mezőkövesdi utánpótlásképzés. A mezőkövesdi utánpótlás számára az jelent elismerést és támogatást, ha a neveltjei minél magasabb szinten játszanak. A rendszer sikere, ha Miskolcon, Mezőkövesden vagy Kazincbarcikán is egyre több a régióban nevelt játékos válik profivá. Konkrét példát említve: mivel a DVTK U14-es és U15-ös csapata az NB I.-ben szerepel, és az U16, az U17 és az U19-es csapat is magasabb szinten versenyez a mezőkövesdieknél - reményeink szerint jövőre úgyszintén az élvonalban -, ezért Diósgyőrben jobb lehetőségek között fejlődhet egy fiatal. De ez nem egy egyirányú út, oda-vissza kell működnie, mert nekünk felelősséget kell vállalnunk a játékosok karrierjéért is - önkritikusan be kell, hogy valljam, ezzel még adósak vagyunk. Ebben mindig döntő a vezetőedzők szerepe, hiszen mind nálunk, mind partner egyesületeinknél a vezetőedzőké a döntés, kiből lesz profi játékos és mennyi lehetőséget kap. Ki kell alakítanunk egy szabályozási tervet, döntéshozatali protokollt, hogyan tudunk hatékonyan fölfelé áramoltatni játékost, de arra is kell alternatívát találnunk, amikor korlátozott egy játékos fejlődése.

- Az elmúlt években rengeteg partneri megállapodást kötött a DVTK környékbeli klubokkal, ami szép lassan elhalt. Mi garantálja - az MLSZ támogatása mellett - azt, hogy nem történik meg ugyanez?
- Amikor két éve visszatértem Diósgyőrbe, akkor azzal szembesültem, hogy rengeteg partneregyesülettel állunk kapcsolatban, azonban hiányzott az egységes elképzelés, és megfelelő szakmai tartalom. Ezért nem is lehetett mindez hatékony. Az oktatási intézményekkel kezdtük, ötre szűkítettük a partnerek számát (a Könyves Kálmán Általános Iskola és a Szent Imre Általános Iskola és Óvoda, a Diósgyőri Gimnázium és a Magister Gimnázium, valamint a Petőfi Sándor Középiskolai Fiúkollégium - a szerk.), akikkel szerződésben szabályoztuk, milyen előnyben tudjuk részesíteni ezeket az intézményeket, így nem csak feladatokat és kötelezettségeket róttunk rájuk. Ezekben az iskolákban mindenhol garanciát vállaltunk, és biztosítottuk az ehhez szükséges személyi feltételeket is, hogy a DVTK nevéhez méltó edzéseken vehessenek részt a fiatalok.

Ami a partnerklubokat illeti, az MLSZ teremtette meg a kereteket a 12 RUK kialakításával. Az elmúlt évek sikeres szakmai munkájának és az infrastrukturális fejlesztéseknek köszönhetően az észak-magyarországi régióban a DVTK lett a központ. Amellett, hogy elnyertük az MLSZ támogatását, ez egyúttal hatalmas felelősséget is ró ránk. Már szó esett a szoros kapcsolatot biztosító rendszeres találkozókról, illetve létrehoztuk az ellenőrző szekciót. Az előző év elsősorban az ismerkedésről, összecsiszolódásról, az előttünk álló pedig a képzésről szól. Az elméleti előadások mellett heti rendszerességgel látogatjuk az edzéseket, ami alapján legközelebb Borbély Péter kollégám mutatja be az egyes klubokra jellemző erősségeket, és természetesen szót ejtünk a fejlesztendő területekről is. Hamarosan minden alközpontban bevezetésre kerül a DVTK-ban már alkalmazott Match Meeting rendszer, amelyben az edzőkollégák tervezik, rögzítik az edzésanyagokat. Az online felületen látunk minden részletet, és segítséget tudunk nyújtani például egy mindenki által elérhető gyakorlattárral, aminek elemeit mindenki beépítheti a saját foglalkozásába. Eltökélt célunk, hogy az alközpontokat - ahogy a nevükben is szerepel, ők is mind központok - olyan szakmai színvonalra emeljük, hogy a környékbeli kluboknak tovább tudják adni a tudásukat, hogy a DVTK utánpótlás-nevelő koncepciója még több helyre jusson el.

Összefoglalva: akkor végezzük jól a dolgunkat, ha a régiónk egy kisebb településén élő - például forrói vagy somoskőfalui - tehetség az alközpontok kiválasztása és szakmai munkája eredményeként a DVTK színeiben mutatkozik be az élvonalban. Persze továbbra is előfordulhat, hogy családi vagy egyéb okok miatt más csapatban lesz NB I.-es játékos egy régiónkbeli fiatal, de többé nem fordulhat elő, mint egykor Lipták Zoltán esetében: Diósgyőrben nem is tudtunk róla, hogy játszik egy sokszoros válogatottságra esélyes középső védő a régióban, akit érdemes lenne megnézni és a klubunkba igazolni.

Forrás: DVTK.eu

Sajóvölgye Focisuli Sportegyesület

Cím: 3630 Putnok, Puskás F. út 6.
E-mail: info@sajovolgyefocisuli.hu
Tel.: +36/70/454-92-81
Fax: +36/48/820-975
Adószám: 18212732-2-05

Együttműködő partnerek: