A Csakfoci.hu interjút készített Elek Ákossal, melyben megemlíti a Sajóvölgye Focisulit is többek között.

"Senki nem mondta még, hogy topbajnokságban van a helyem"
Interjú az "érzelemmentes" Elekkel.

Az NB I-el összehasonlítva milyen a kazah bajnokság színvonala? Mi a legnagyobb különbség a két liga között? – Egy teljes szezonnal a hátam mögött azt tudom mondani, hogy közel hasonló a színvonal, nem érzek túl nagy különbséget a két bajnokság iramában és színvonalában – kezdte Elek a csakfoci.hu-nak. – Viszont, amíg a kazah bajnokság abszolút csak kétesélyes, Magyarországon 3-4 csapatnak is reális esélye van a bajnoki címre, bar ebben a szezonban úgy tûnik az FTC és a Vidi a mezõny fölé nõtt. Az infrastruktúra egyértelmûen jobb itthon, de az átlagnézõszám is közel azonos mindkét országban. Innen mi lenne számodra az elõrelépés? – Nem tartom reálisnak, hogy innen topbajnokságba igazoljak. Ha eddig nem sikerült, valószínûleg ezután sem fog. Ha csak azt nézem, hogy 45-szörös válogatott vagyok és több száz scout látott már játszani, de egyik sem mondta, hogy topbajnokságban van a helyem, akkor nem biztos, hogy õk a hülyék. Nyilván hiányzik belõlem valami, de nem gondolom, hogy ezzel együtt szégyellnem kellene az eddigi karrieremet. Reális célnak érzem, hogy a Kajrattal megmutassam magam minimum az Európa Liga csoportkörében, a következõ szezonban pedig nem is lehet más a célunk, minthogy bajnokok legyünk és utána indulhassunk a Bajnokok Ligájában. Kijelenthetõ, hogy Kazahsztánban nagyrészt a jó anyagi kondíciók miatt igazolnak a játékosok? – Az nem érdekel, hogy ki mi miatt van itt vagy jön ide. Amellett, hogy anyagilag is elõnyös szerzõdést kaptam, vonzott az is, hogy a klub rendszeresen indul Európában. Ugyanakkor az is igaz, eddig komolyabb siker nélkül, de bízom benne, hogy velem a fedélzeten sikerül az áttörés Hányszorosa az ottani fizetésed a diósgyõrinek? – Közel a háromszorosa. A következõ öt évben kazah vagy magyar csapatból lesz több csoportkörös az EL-ben és a BL-ben? – Remélem, hogy magyarból. Legyen minden évben három magyar és két kazah klub a csoportkörben, azzal mindkét országban elégedettek lennének… Andorra után nem hívták Luxemburgnak. Kevés embernek adatik meg, hogy egy országról kapja a becenevét. Téged a csapattársaid Andorrának hívták egy ideig Kazahsztánban. Hogy reagáltál rá? Késõbb nem kereszteltek át Luxemburgnak? – Nem volt egy hosszú életû dolog, hamar lecsengett, de nyilván egy öltözõben mennek a zrikák, ezt el kellett fogadnom. A luxemburgi meccs óta nem találkoztam a társakkal, de mire elkezdõdik a felkészülés, addigra ez mar úgysem lesz téma. Kimaradtál az andorrai és a luxemburgi vereségbõl is. Örültél neki? – Mivel mind a két mérkõzést sérülés miatt hagytam ki, ezért nyilván nem. Azt gondolom, hogy a siker és a kudarc is közös minden ember számára, aki a magyar futballban dolgozik vagy aki szorít a magyar futballért. Éppen ezért az Eb-sikerbõl és az utána következõ rossz idõszakból is jutott mindenkinek. Miért nem tudta a válogatott megközelíteni sem az Eb-n mutatott játékát a vb-selejtezõkön? – Sikeres Eb ide vagy oda, a harmadik hely volt a realitás ebben a csoportban, hiszen Svájc és Portugália is jóval elõttünk jár. Nyilván itt a megszerzett pontok száma az, amivel nem lehetünk elégedettek. Az Európa-bajnokságon mindenki 150 százalékot nyújtott, amihez az is kellett, hogy Eb elõtt sok idõt tudott együtt készülni a keret. Ez a teljesítmény most is benne van a csapatban, de csak akkor, ha mindenki topformában futballozik. Ettõl most sajnos messze vagyunk. Milyen kapitány volt Bernd Storck? Mi volt a legpozitívabb és mi a legnegatívabb tette szövetségi kapitányként? – Aki több mint 40 év után kivezet egy válogatottat az Eb-re, azt nyugodtan nevezhetjük sikeresnek. Voltak olyan húzásai, amikre senki nem számított elõzetesen és bejöttek. Szerintem, ha tehetné, már nem nézné a klubok érdekeit és a lehetõ legerõsebb keretet hívná össze Andorra ellen. Ezzel együtt ennyi sérültre õ sem számított, mint amennyi akkor volt. Azt mondtad nemrégiben, hogy egy játékosnak nem szabad egyik edzõjéhez sem túlzottan kötõdnie. Minek a hatására gondolkodsz így? – Megviselt, amikor Mezey György távozott a Videoton élérõl és vele nagyon sok olyan csapattársam is, akik mellet elkezdtem játszani az NB I-ben és akik sokat segítettek, ilyen volt például Farkas Balázs. Fiatal voltam és nem igazan tudtam kezelni azt a helyzetet, hogy pár hét alatt teljesen megváltozott az a közeg, amit korábban annyira szerettem. Ez meg is látszott a játékomon, ezután döntöttem úgy, hogy elhagyom a Vidit. Ekkor fogadtam meg, hogy ennél profibbnak kell lennem, csak magammal kell foglalkoznom és senki mással, érzelmeket ugyanis nem szabad belekeverni a fociba. Ezt a fogadalmamat aztán megszegtem, amikor Kínából hazatérve a 9. helyezett Diósgyõrt választottam, úgy, hogy anyagilag és szakmailag is volt jobb ajánlatom itthonról, de a szívemre hallgattam. Annak ellenére, hogy az Eb utáni idõszak nagyon nehéz volt Diósgyõrben, nem bántam meg a döntésemet. Itthon sok kritika éri a magyar edzõket. Neked mi a tapasztalatod velük, illetve a nálunk dolgozott külföldiekkel? – Szerencsésnek mondhatom magam, mert többnyire felkészült edzõkkel dolgoztam eddigi karrierem során, természetesen volt egy-két kivétel, de azok nem tartottak sokáig. Volt már magyar, portugál, török, szerb, kínai, horvát, grúz, spanyol és német edzõm is, de én túl nagy különbséget nem láttam, sem taktikában, sem pedig az edzések felépítésében. Ahhoz, hogy valakibõl jó edzõ váljon, sokkal fontosabb a személyisége, mint az, hogy mennyire ismeri a játékrendszereket. Kialakulóban van egy olyan mag Magyarországon, akikre lehet majd építeni. Gondolok itt Király Gáborra, Juhász Rolandra, Huszti Szabolcsra, Gera Zolira, vagy éppen Bódog Tamásra, Szabics Imire, Lõw Zsoltra, Dárdai Palira, Szélesi Zolira, Lisztes Krisztiánra és meg lehetne sorolni, akik komoly karriert futottak be külföldön, több futballkultúrát is megismertek és ráadásul még vannak annyira intelligensek is, hogy a jövõben edzõként vagy vezetõként komoly szerepet vállaljanak a magyar fociban. Természetesen az is fontos lenne, hogy az akadémiákról minõségi fiatalok kerüljenek fel a felnõtt csapatokba, hiszen nem mindegy, hogy egy edzõ milyen alapanyaggal dolgozhat. Mezey és Egervári a TOP 3-ban Ki az az edzõ, akinek legtöbb jót köszönheted pályafutásod során? – Az elsõ Kádár Zsolt, aki Kazincbarcikán volt az edzõm az ifiben, majd késõbb a felnõtt csapatban is. Aztán Mezey György, aki meglátta bennem a lehetõséget. Kijelentette, ha azt csinálom, amit õ mond, akkor válogatott leszek, szerencsére igaza lett. A harmadik pedig Egervári Sándor, akinél stabil válogatott voltam és akivel utána Diósgyõrben is dolgoztam együtt. Persze, voltak még olyan edzõk, akik a pályafutásom bizonyos szakaszában segítettek és jó volt velük dolgozni, de ez a három személy az, aki döntõen befolyásoltak a karrierem. Ritkán neveznek el egy huszonéves magyar futballistáról itthon bármit is. Téged az a megtiszteltetés ért, hogy a Sajóvölgye focisuli a te nevedet viseli. Mit lehet tudni az utánpótlás központról? – Néhány évvel ezelõtt Kádár Zsolt fejébõl pattant ki az ötlet. Azóta mar több, mint 500 igazolt játékosa van a focisulinak és több alközpontja is. Az egyik ilyen központ mûködik Putnokon, ami az én nevemet viseli. Kerültek már el innen tehetséges gyerekek a Honvéd és a Felcsút akadémiájára, de természetesen Diósgyõrbe is. Azt tudni kell, hogy itt nagyon sok a hátrányos helyzetû gyerek és nem mindenhol tehetik meg a szülõk, hogy edzésre vigyék a gyerekeket. Ezt a problémát úgy oldják meg, hogy a különbözõ településekre kis busz megy a gyerekekért edzés elõtt, majd edzés után haza is viszi õket. Ez a környék tele van tehetségekkel, ezért egy olyan rendszer lett felépítve már most, ami egyedülálló az országban, hiszen Bánhorvátiban egy megye elsõosztályú felnõtt csapat mûködik, Putnokon NB III-as, Kazincbarcikán NB II-es Diósgyõrben pedig NB I-es. Ennek köszönhetõen minden gyerek a tehetségétõl függõen el tud helyezkedni. Mi a végsõ cél? – Természetesen azt szeretnénk, hogy minél többen legyenek válogatottak és a lehetõ legmagasabb szintig jussanak. Diósgyõrben gyakran hangoztatják, hogy helyi fiatalokat szeretnének beépíteni a csapatba. Reálisnak tartom, hogy tíz éven belül 6-7 borsodi fiatal szerepeljen a DVTK kezdõcsapatában, de ehhez õk is kellenek. A közelmúltból tudnék olyan példákat mondani, akik megkaptak a lehetõséget, hogy borsodiként a DVTK-ban játszanak, de nem értékeltek és nem tudtak élni az eséllyel. Milyen terveid vannak még a válogatottal? – Nem is lehet más célom, célunk, mint az, hogy 60 ezer magyar elõtt játsszunk a 2020-as Eb-n Budapesten! A következõ két évben mindent ennek fogok alárendelni. Ki a legjobb magyar játékos a posztodon? – Édesapám szerint én. Nem szeretek vele kötekedni, úgyhogy elfogadom a döntését… Tavaly majdnem kiesett a Diósgyõr, idén sokkal jobban szerepel, pedig nem erõsödött a keret. Mi miatt történt a nagy változás? – Egy olyan zaklatott felkészülés után, aminek a közepén lemond az edzõ, aligha lehetett jobb szezonra számítani. A csapat nem volt annyira gyenge, mint ahogy azt az eredmények mutatták. Egyszerûen elindultunk a lejtõn augusztusban és nagy nehezen decemberben sikerült megállnunk, de aztán a tavaszi rajt megint nem úgy sikerül, ahogy terveztük. Aztán Bódog Tamás hozott valami újat, amire vevõk a játékosok és ez azóta is mûködik. Bódog Tamás szó szerint azt mondta, „dagi” játékosokat talált Diósgyõrben, akiket le kellett fogyasztania. Mi lehetett ennek az oka? A magyar konyha az egyik legjobb a világon. Lehet, hogy ez okozott némi problémát pár játékosnál. Ki nyeri idén az NB I-et? – A Diósgyõr.