Egy hosszú és eseményekkel teli bajnoki idényt követően hazalátogatott Alsószuhai otthonába Nagy Fanni, Magyar válogatott labdarúgó, aki egykor együttesünknél, a Sajóvölgye Focisulinál kezdte pályafutását. Az itthon töltött hetek sem telnek eseménytelenül és munka nélkül a fiatal játékos számára, hiszen a csapata által kiadott egyéni edzésmunkát kell napi szinten végeznie. Ehhez a munkához Fanni az Elek Ákos Sportközpontot is meglátogatta, egy itt zajló edzésnapot követően sikerült beszélnünk a tehetséges labdarúgóval.

– Három évet töltöttél a Sajóvölgye Focisulinál, gyakorlatilag itt kezdődött a labdarúgó karriered, miként emlékszel vissza az itt töltött évekre?

Nagy Fanni: Az itt töltött időről nagyon jó emlékeim vannak. A testvéremmel kezdtem el edzésekre járni a Sajóvölgye Focisulihoz. Olyan alapot kaptam itt a focisulinál, aminek a későbbi pályafutásom során nagy hasznát tudtam venni. Minden edzőtől sokat tanultam, akikkel együtt dolgoztam. Kiemelném a folyamatos támogatást és a szeretetet felém, és az egész csapat felé. A játékosok és a szülők is egy nagyon jó közösséget alkottak, baráti kapcsolat volt a csapattársaimmal a pályán kívül is.

– Mikor jutottál arra a döntésre, hogy profi labdarúgó szeretnél lenni?

N.F.: Ez nem egy konkrét pillanat döntése volt, belecsöppentem itt a labdarúgás közegébe és annyira megtetszett, hogy máig is ezt csinálom.

– Most, hogy hazalátogattál és épp az Elek Ákos Sportközpontban edzettél, miként látod a fejlődést ahhoz képest, amikor te itt játszottál?

N.F.: Amikor én az SVF-nél játszottam, akkor a putnoki létesítmény még nem létezett, mi rendszeresen Múcsonyban edzettünk. Úgy látom, hogy nagyon szépen fejlődik az egyesület, aminek nagyon örülök. Nyomon is követem a Sajóvölgye Focisulival kapcsolatot történéseket, és boldogan látom, hogy nagyon profi körülmények között készülhetnek itt a játékosok. Ez nagy kitörési lehetőség például az olyan kis falvakból érkezőknek is mint én.

– A Sajóvölgye Focisuli után Diósgyőrben folytattad a labdarúgást, mi mondható el erről a korszakodról?

N.F.: Diósgyőrben jött el számomra az a váltás, amikor már leány csapatba kerültem. Oda érkezésem után egy évvel már a felnőtt keret tagja lehettem, ez egy nagyon meghatározó pillanat volt. Szerencsére sikerült hamar beilleszkednem abba a közegbe, ott is nagyon támogató volt a légkör. A vezetőedző is rendszeresen bizalmat szavazott nekem, így minden adott volt számomra ott is a fejlődéshez.

– Milyen érzés volt ilyen fiatalon bemutatkozni a felnőtt női labdarúgás világában?

N.F.: Akkor még nem tartottam olyan nagy dolognak, mint manapság kicsit visszagondolva. A Magyar bajnokságban igazán fiatal az átlagéletkor, így sok kortársammal szerepelhettem együtt. Nagyön örülök viszont annak, hogy hamar alapemberré tudtam válni a klubnál, rengeteg játéklehetőséget kaptam és egy nagyon jó, dobogóért harcoló csapatban sikerült mindezt.

– Innen pedig az ország túlsó végébe vezetett az utad, az ETO FC Győrnél folytattad ugyanis a pályafutásod és értél el nagyon szép sikereket. Milyennek értékeled a Győrben töltött időszakot?

N.F.: Győr volt számomra az a pont, ahol azt mondhatom, hogy igazán felnőtté váltam. Ha a magánéletet nézzük is Győr volt az első olyan állomás, ahol saját lakásba költöztem és egyedül kellett boldogulnom. Úgy gondolom játékosként is sokkal érettebb lettem ott, persze természetesen még mindig van hova fejlődni. Mindig igyekeztem ott is a legjobbamat nyújtani, így szerencsére az ETO-nál is hamar sikerült meghatározó játékossá válnom, második számú csapatkapitánya is voltam a csapatnak. Ott is azt éreztem, hogy támogató a közeg, a stábtól megkaptam mindent ami a fejlődésemet segíthette. Egy nagyon jó társaság állt össze Győrben és ez az eredményekben is megmutatkozott. Nyertünk négy kupát és négy bajnoki ezüstöt, a döntőben sajnos nem sikerült diadalmaskodnunk.

– A kemény munka és a folyamatos jó játék a csapataidban pedig azt eredményezte, hogy a válogatottban is bemutatkozhattál. Milyen érzés a hazádat képviselni egy nemzetközi mérkőzésen?

N.F.: Először is fantasztikus! Végig jártam az utánpótlás válogatottakat, ott pedig folyamatosan az volt a célom, hogy a felnőtt válogatottban is szerepelhessek. 18 éves koromban valóra is vált ez az álom, akkor kaptam először meghívót a felnőtt válogatottba. A bemutatkozásra ugyan egy kicsit várni kellett, de öröm volt minden ott töltött pillanat. Otthon érzem magam a válogatottnál, szeretek ott lenni és nagyon sokat tudok ott tanulni. Minden adott ott is a fejlődéshez, én pedig nagy alázattal és odafigyeléssel végzem a munkám.

– A nyár folyamán pedig egy újabb állomásához érkezik a pályafutásod, hiszen az előző idény osztrák bajnok csapatához igazolsz. Milyen terveid vannak ott?

N.F.: Régi vágyam és tervem, hogy egyszer külföldön is kipróbálhassam magam. Úgy éreztem, most ezt az adódó lehetőséget meg kell ragadnom és élni vele. Kihívásként tekintek rá, szeretném minél hamarabb megszokni az ottani környezetet, felvenni a ritmust és persze nagyon sokat tanulni. Izgatottan várom, mindent meg fogok tenni, hogy ott is szép eredményeket sikerüljön elérni.

– Végül mit üzennél azoknak, akik jelenleg az egyesület fiatal növendékei?

N.F.: Aki szereti a futballt, az csinálja tiszta szívvel. Vannak ugyan áldozatok, amiket meg kell hozni, de mindig mérlegelni kell, hogy az ember miben érzi jól magát. A magam példájából kiindulva én soha nem éreztem ezt kényszernek, mindig szívesen csináltam. A felkészülési időszak azért nem mindig erről az örömről szól, de ezt is meg kell csinálni, ha pedig újra jönnek a meccsek az már a futball szebbik oldala.

A mindössze 22 éves Nagy Fanni kiváló példa lehet mindenki számára, hogy kitartó munkával és kellő céltudatossággal bármi elérhető. A Sajóvölgye Focisuli valamennyi játékosa és stábtagja nevében gratulálunk az eddigi eredményeihez és nagyon sok sikert kívánunk számára az SKN St. Pölten csapatában.