Mozgalmas őszi időszakon van túl U12-es együttesünk. Nagy Attila csapata számos területen mutatott óriási előrelépést, ez pedig sok esetben azt eredményezte, hogy akadémiai csapatok ellen is kiélezett mérkőzéseket tudott vívni az együttes. A magunk mögött hagyott hónapokról a vezetőedzőt kérdeztük.

– Lezajlott az őszi időszak csapatod számára, miként értékelnéd a magunk mögött hagyott hónapok munkásságát?

Nagy Attila: Július közepén kezdődött az első közös idényünk a csapattal. Egy összetartó, jó morállal rendelkező közösséget ismertem meg, ami az előző időszak munkáját dicséri. Igyekeztem erről a stabil alapról továbblépni, és az új kihívásokra felkészíteni a játékosokat. U12-es korosztályba lépve nagyobb lett a pálya mérete, 8+1-ben zajlottak a mérkőzések. Már nem torna jellegűek voltak a mérkőzésnapok, hanem csak egy aktuális ellenfél ellen kellett helytállni a meccseken. Az első körben még nem tudtuk megfelelően felvenni a ritmust minden mérkőzésen, a második etapban viszont sikerült pozitív irányba elmozdulnunk a játéknapok többségén. Így az idény során volt néhány nagy pofon, amibe beleszaladtunk, de voltak olyan meccsek is, ahol viszont jó teljesítménnyel sikerélményt szereztünk. Az edzéslátogatottság jó volt, a motiváció is elérte a kívánt szintet, amihez egy felfelé ívelő teljesítmény kapcsolódott. Mindezért megérdemlik a dicséretet a srácok.

– Mit gondolsz, miben sikerült a gyerekeknek a legnagyobbat előrelépni, illetve mik a legfontosabb fejlesztendő területek a közeljövőben?

N.A.: Talán a kezdeményező készség emelkedését jelölném meg, ami jelentősen befolyásolja a játék minőségét. Kezdetben megtapasztaltuk, hogy mi az a szint, ami szükséges a versenyképességhez. Ehhez próbáltunk alkalmazkodni a játék elemeiben, mint labdabirtoklás, labdaszerzés és átmenetek a két tényező között. Érezhető volt a pozitív elmozdulás. A további fejlesztési területek meghatározása egyszerű. Mindenben folyamatosan fejlődni szükséges egyénileg és csapatként egyaránt. Ha valamit mégis kiemelek, akkor az az, hogy legyünk jobbak a labdabirtoklás és a kombinatív játék területén, és legyünk jobbak 1v1 ellen a labda birtokában. Igyekszem, hogy ezekben fejlődni tudjunk, és akkor minden meccsen gólt, gólokat tudunk majd szerezni. Mert a fociban ez a legjobb érzés és ezt minél többször jó lenne átélni. Ha megmarad az eddig tapasztalt hozzáállás, akkor az meg is adja erre a lehetőséget.

– Számos akadémiai együttes ellen is kiválóan teljesített a csapatod, mit gondolsz, mi a kulcsa ennek, hogy velük is rendszeresen fel tudjátok venni a versenyt?

N.A.: Inkább úgy fogalmaznék, hogy voltak olyan mérkőzéseink, akár akadémiai csapatok ellen is, ahol sikerült olyan teljesítményt nyújtani, amire büszkék lehettek a srácok és a nekik szurkoló szülők, családtagok és persze én is. Ezeken a mérkőzéseken magas szinten volt a már említett kezdeményező készség és motiváció, ami jó játékkal párosult. Ha ezt a mentális szintet tudjuk felmutatni a mérkőzéseken a továbbiakban, akkor nyílik lehetőség arra, hogy hasonló meccseket tudjunk játszani a következő időszakban. És erre nem csak az akadémiák ellen van szükség, hanem minden egyes mérkőzésen. Enélkül nem működnek a dolgok megfelelően. Ha meglesz ez a késztetés mindenkiben, akkor több kiélezett meccsünk lesz és át tudunk élni hasonló örömteli pillanatokat, mint az ősz folyamán sikerült néhány meccsen.

– Milyen tervek vannak a csapat számára a felkészülési időszakra, mikor kezditek a munkát?

N.A.: Január közepén kezdődik a felkészülés. Az edzések mellett öt felkészülési mérkőzés van tervezve a bajnoki rajtig. Bízom a további fejlődésben, előrelépésben. Ehhez a klub biztosítja a megfelelő hátteret. A szülők, családtagok támogató, pozitív légkört nyújtanak a csapatnak. A játékosok pedig jó partnerek ennek a megvalósításában. Köszönöm mindenkinek, amit hozzátett a csapat őszi idényéhez.