– Miként értékeled a csapatod 2024/2025-ös idényét? Sikerült-e a kitűzött célokat megvalósítani?

Nagy Attila: A mögöttünk hagyott idény volt a csapat első szezonja nagypályán. Magas szinten jegyzett ellenfelekkel találkoztunk hétről-hétre. Ennek megfelelően minden mérkőzés nehéz feladat elé állította a játékosokat. Fokozatosan próbáltunk alkalmazkodni a diktált tempóhoz. Hol jobban, hol kevésbé sikerült ezt megvalósítani. 14 csapatból a 12. helyen végeztünk, ami az erőviszonyokat tekintve mutatja a reális helyünket a mezőnyben. Talán egyet léphettünk volna előre, ha a hasonló erőt képviselő ellenfelekkel szemben eredményesebben vívjuk meg a mérkőzéseinket. Összességében egy mentális területen erős kitartást igénylő szezonon van túl a csapat. A fő célt, hogy a játékosok megfelelően fejlődjenek és tanuljanak úgy gondolom elértük.

– Miben fejlődtek a gyerekek a legtöbbet a szezon folyamán, illetve mi az, ami a jövőben leginkább fejlesztésre szorul?

N.A.: A fizikális tűrőképesség fokozatosan emelkedett. Taktika területén egyre érettebbek voltak a megoldások. Mentális területen nagy volt a kihívás. Hétről-hétre úgy léptünk pályára, hogy tudtuk nem mi vagyunk az esélyesek. Azt láttam, hogy sokan fokozatosan egyre határozottabb karakterjegyeket mutatnak, és nem fogadják el a papírformát. Így, ha sok pontot nem is gyűjtöttünk, de egyre jobban álltunk bele a nehéz feladatokba. A technika alkalmazása is javult, de ebben a szegmensben van hova fejlődni, mert nagymértékben ez határozza meg a játék minőségét.

– Miként láttad a csapat szintű, illetve az egyéni fejlődést az idény folyamán?

N.A.: Úgy gondolom, hogy minden területen történt egyéni fejlődés. Voltak, akik nagyobb lépést tettek ezen a területen és voltak, akik szerényebb előremenetelt produkáltak. A korosztály jellemzője, hogy testi fejlődésben nagyok az eltérések. A korábban érő játékosok itt átmeneti előnybe kerülhetnek, de ezek az előnyök idővel kiegyenlítődnek. A legfontosabb, hogy legyen meg az elhivatottság, legyen az a célja mindenkinek, hogy önmagához képest megpróbál maximumra törekedni, mert ennek idővel meglesz az eredménye.

Csapat szinten rákényszerültünk, hogy alkalmazkodjunk a jó képességekkel rendelkező ellenfelekkel való küzdelemre. Megmutatkozott egy fejlődő mentális erő és kohézió a csapaton belül, ami javuló csapatjátékkal párosult. Folyamatosan meg kellett feszülni, hogy megmaradjon a tartásunk, és a srácok ezt nagyrészt meg is tették.

– Mennyire sikerült kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtani a bajnoki mérkőzések folyamán?

N.A.: Pontszámban, győzelmekben nem termett sok babér csapatunknak. Ősszel voltak széteső meccseink. A tavaszi szezonban ez már kevésbé fordult elő. A kiemelkedő csapatok ellen is sikerült jobban felvenni a versenyt, de ezt általában csak a mérkőzés bizonyos szakaszáig tudtuk fenntartani. A tabellán közvetlen riválisaink elleni mérkőzések sikerülhettek volna jobban. A mutatott játékot nézve az ősz tartalmazott mélypontokat, a tavasz viszont hozott biztató, jó mérkőzésperiódusokat.

– Milyen volt a kapcsolat a szülőkkel?

N.A.: Mindig számíthattunk a szülők biztatására, szurkolására. Négy év után elválnak az útjaink. Sok szép élmény volt, amit közösen éltünk át játékosokkal, szülőkkel. Ha épp nem voltunk sikeresek, akkor is megmaradt a pozitív, támogató légkör. Köszönöm, hogy ilyen környezetben egyengethettem a gyerekek útját! Szurkolni fogok, hogy a sportért eddig és ezután hozott áldozatok sok örömöt hozzanak a jövőben szülőknek, játékosoknak egyaránt és minden jót kívánok a továbbiakban!